Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

350 SZEMLE - REV IEW érintették.

3 Magyarországon a rendszerváltást követő évtizedben megindult nagyberuházásoknak köszönhetően napjainkra a feltárt települések/részletek száma jóval meghaladja a hetvenet. A nagy kiterjedésű, összefüggő felületen végzett feltárások eredményeként betekintést nyerünk a korszak településeinek szerkezetébe, s új, eddig ismeretlen objektumtípusokat ismerhetünk meg (pl. Nyíregyháza-Mandabokor, Salgótarján-Ipari Park). Míg 20 évvel ezelőtt, csak néhány házalap és gödör kerülhetett a Vekerzug-kultúrát ismertető kötetbe, addig napjainkra már legalább 3-4 háztípus - felszíni és félig földbe mélyített, négyszögletes és ovális alaprajzú - mellett, kutak, szabadtéri-, s füstölőkemencék létezéséről is tudunk. A szerző kiemelten foglalkozik a Kárpát-medencei vasművesség eredetével, elterjedésével. Véleménye szerint a temetkezésekben talált nagyszámú vasfegyver és eszköz gyártásához szükséges vasat az Eszaki-Középhegység gyepvasérc lelőhelyein termelték ki. Feldolgozásuk a hegyvidéki vaskohókban, kovácsműhelyekben - Salgótarján, Cecejovce/Csécs - történhetett. A településeket követő hét oldalon a szkíta kori Alföld-csoport sokszínű temetkezési szokásait vizsgálja. A korhasztásos és hamvasztásos temetkezések négy variációját különíti el, melyek keveredése egy-egy temetőn, sőt akár síron belül is megfigyelhető. A rítusok területenként is különböznek. Míg a kultúra északi sírmezőiben és a Kustánfalva-csoport halmos temetőiben hamvasztottak, addig az Alföld középső és déli részein a korhasztásos temetkezés dominál. Az urnás temetkezéseket a helyi késő bronzkori lakosság hagyományának tekinti, a zsugorított csontvázas temetkezéseket a Mezőcsát kultúra, vagy egy a keleti, erdős-steppei területről bevándorló népességhez köti. A halott háton fekvő, nyújtott testhelyzetű fektetése a preszkíta és az Erdély-csoport temetői mellett a steppei szkítákra jellemző. Előfordulásuk az Alföld déli területein a legintenzívebb, ám szórványosan északabbra is megfigyelhető. A sírmellékletek alapján úgy véli, hogy akár egy adott társadalmi oztályhoz való tartozás is meghatározhatta a temetési rítust. A temetkezési szokások ismertetésénél kitér a településobjektumokban - gödrökben, kutakban - talált emberi maradványok jelenségére is. Utóbbi szokást a ludasi, tiszabői és berettyóújfalui ásatások eredményei alapján helyi késő bronzkori eredetűnek tartja. Néhány sorban tárgyalja a halmos temetkezések problémakörét

4 - eredetüket egy északkeletről bevándorló csoporthoz köti -, valamint bemutatja a halottól való félelelem emlékeit is (halottcsonkítás, megbilincselt halott, stb.). A Kárpát-medencében a szkíta kort megelőzően ismeretlen volt a ló-, illetve lovastemetkezés. A lovak egyesével, vagy párosával történő elhantolásának szokása az Alföld-csoport temetőiben jelenik meg először. A szomszédos népek között feltehetően az Alföld lakosságával fenntartott kapcsolatok révén terjedhetett el. A leletanyag című fejezetben, annak bemutatását az ún. „szkíta triásszal" - fegyverzet, lószerszámzat és állatalakos művészet - kezdi, melyet a fémedények, ékszerek, használati tárgyak és a kerámiatípusok elemzése követ. Az Alföld-csoport 2004-ig publikált temetkezései közül 51 lelőhely 205 temetkezésben találtak különböző fegyvereket. ' E fegyverzet több mint két évszázadon át megfelelt a szkíta kultúrkör lakosságának harcmodorának, s csak a kelta hódítással terjedtek el a Dunától keletre a közép-európai kultúrkör fegyverformái.

6 A fegyverek elemzését a különböző szúró-vágófegyverekkel - akinakészek, egyélű harci kések, stb.- kezdi. Megtartja korábbi csoportosítását, de az egyélű, domború hátú vaskések közül a Tiszavasvári 38. sírban lelt példány korát a korábbi 5. századról a 6. századra teszi. Ezt követően a vas fokosbalták/fokosok típusait és variációit taglalja. Megállapítja, hogy a legtöbb típus a kultúra északi területeiről származik, s gyalogos harcosok mellett lovasok is használták. Az Alföldön szórványosan előkerült karosbalták elsősorban a dunántúli harcosok fegyvertárára jellemzők. Ezután a lándzsák témakörét vizsgálja: a Kárpát-medencében a vas lándzsahegyek a vas fo3 CHOCHOROWSKI 1985, 130-133., Abb. 43-44. 4 A témáról bővebben lásd SCHOLTZ 2008, 234-241. 5 SCHOLTZ 2004, 70. 6 KEMENCZEI 1984, 46, 49.