Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

355 SZEMLE - REV IEW kosbaltákhoz hasonlóan a Kr. e. 8. században jelennek meg. Jellegzetes tárgyai a szkíta kori fegyverzetnek. Erthetelen módon a szerző eltekint a lándzsák tipologizálásától, s a már meglévő csoportosításokat sem említi.

7 A szkíta kori fegyverzet legjellegzetesebb darabjai a bronz és vas nyílhegyek. A szerző az előbbieknek 4 - kétélű, háromszárnyú köpűs és belső köpűs, háromélű-trapézformájú — utóbbiaknak 2 variánsát különbözteti meg.

8 A szkíta korban a nyílvesszőket az íjjal együtt egy ún. kombinált íj és nyíltartó tegezben a gorütoszban tartották. A gorütoszok felfüggesztésére használt kereszt alakú tegezveretek a szkíta művészet legszebb darabjai. A szerző 1986-ban írt tanulmányt e leletkörről, melyet itt újabb eredményekkel egészít ki. Elemzése során elveti A. Hellmuth felvetését, miszerint az első kereszt alakú tegezveretek már a Kr. e. 7. század második felében megjelentek a Kárpát-medencében. A támadófegyvereket követően a védőfelszerelésekről értekezik. Az Alföld-, és Erdély-csoport területén jelenleg 10 temetkezésből ismerünk csont, vas, vagy bronz pikkelyeket, ám a csárdaszállási és a csanytelek-újhalastói darabok sajnos itt sem kerültek közlésre. A pikkelypáncélok megjelenésének idejét az ártándi lelet alapján a Kr. e. 7. század utolsó évtizedére datálja. A páncélok mellett a pajzsokat is vizsgálja, melyek meglétére a „szarvasok" és az ártándi pajzsközéplemez utal. Utóbbit M. Egg lószerszámzat dísznek, B. Terzan görög eredetű pajzsdísznek tartja.

9 A fegyverzetet a lószerszámok és kocsialkatrészeket taglaló alfejezet követi. A szegecselt vaszabiák 1985. évi típusfelosztásán nem változtat, csupán megjelenésük idejét korrigálja a Kr. e. 7. század végére. Közli a bronz és agancs szíjelosztógombok típusait. A mezőkövesdi agancs phalerat a korábbi Kr. e. 7. század 2. fele helyett, a HaD2 idejére keltezi. Az állatstílusú művészeti emlékeket bemutató részben első helyen a zöldhalompusztai és tápiószentmártoni szarvas alakú pajzsdíszekkel foglalkozik, majd sorra veszi a bronz csörgővagv póznavégdíszeket, az állatmotívumokkal díszített fegyvereket - fokosok, tőrök, kések -, lószerszámzat tartozékokat. Hosszasan taglalja a tükrök témakörét, végül a békéscsabai hal alakú aranylemezről ír, melyet a Kr. e. 5-4. századra datál. A fémedények alfejezetben kaptak helyet a bronzból (bográcsok, edények) és vasból készített edények (vödör). Kiemelten foglalkozik az ártándi hvdriával, melynek korát C. M. Stibbe nyomán a Kr. e. 7. század utolsó évtizedére korrigálja. A következő 20 oldalt az Alföldcsoport ékszerkészletének bemutatása teszi ki. Kemenczei T. szerint ez az ékszerkészlet különböző eredetű tárgytípusokból tevődik össze. Egy részük formáját keleti mintaképek alapján a helyi műhelyek adták meg (hajkarikák, kígyófejes alakban végződő karperecek, arany ruhadíszek), másik részüket a kelet-alpi, közép-dunai Hallstatt kultúrától és az Észak-Balkánról vették át (karperecek, fibulák, nyakperecek, övdíszek, üveg és brorostyángyöngyök). Külön alfejezetekben értekezik az aranvművesség (ruhafiitterek, diadém, gyűrű, gyöngyök), az üveggyöngyök, és egyéb ékszer-, illetve amulett típusokról (Kauri-csiga, állatfogból készített csüngők). A használati tárgyak fejezetben az orsógombok, pecsételők, kőeszközök terén nyert újabb kutatási eredményeket ismerteti. Az orsógombokról megállapítja, hogy nemre és temetkezési rítusra függetlenül kerülnek elő a sírokból. A pecsétlőket pedig az. Alföld-csoport sajátos tárgyformájának határozza meg. 7 A lándzsahegyek csoportosítására többek között lásd: PÁRDUCZ 1966, 89; CHÓCHOROWSKI 1985, 101103. Abb. 32.; PATAY-KISS 2001-2002, 11 l-l 12. 8 A nyílhegyek tárgyalásánál kihagyja a csont nyílhegyeket, melyek igaz ugyan, hogy szinte kizárólag az Erdély-csoport területéről ismertek, azonban eg)' négyélű darabot a Senec/Szenci (Szlovákia) 3/k sír mellékletei közt találtak (CHROPOVSKY 1962, 133, Obr. 7, 1.9., KEMENCZEI 2009, 177.). 9 Pajzsra utaló leletnek tartja a kutatás a hevesi temető 21. számú sírjában feltárt „pajzsfogót" (SZABÓ 1969, 62, 68, 20-21. ábra), valamint a csanytelek-újhalastói 106. sír vas pajzsszegélyét is (GALÁNTHA 1986, 72.).