Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

224 PROHÁSZKA PÉ I ER ránt megfigyelhető a besenyői (ma Besenov, Szlovákia),

4

5 ocskói

4

6 (ma Ockov, Szlovákia) és a vizkeleti

4

7 (ma Cerny Brod, Szlovákia) temetők esetében. Ugyanakkor az urnás temetkezés jellemző a Pannónia provincia területéről ismert germán sírok és temetők - mint a vínár-cseraljai - esetében is.

4

8 Mint arról a későbbiekben még szó esik, a dunaszerdahelyi/kisudvarnoki urnák egy része a 3— 4. századra jellemző típust képvisel, így valószínűleg számolhatunk későcsászárkori urnás temetkezésekkel a lelőhelyről. Ezt támasztja alá a László levélben található leírása az urnás temetkezéseknek. Míg a mellékletek alapján az „A" és „B" sírok bizonyosan az 1. századra tehetők, addig a „C" temetkezés a Faltenbecher barbár utánzata alapján, mint arról a későbbiekben még szó lesz, a későcsászárkorra datálható. Az urnás temetkezésekhez hasonló probléma jelentkezik a három csontvázas temetkezéssel kapcsolatban, melyek tájolását, illetve az egyik mellékleteit László Iván bemutatta levelében. Míg az egyik észak-déli, addig a másik kettő pedig északkeletdélnyugati tájolású volt. Az egyik északkelet-délnyugati tájolású, általam „E" sírként jelölt, temetkezést a koponya mellé helyezett és Wenerell által lerajzolt tál (3. ábra: 2) a párhuzamai alapján, mint pl. a szinte teljesen megegyező darab a párkányi (ma Sturovo, Szlovákia) telepről, a későrómai korra datálható.

4

9 Az urnatemetkezések dominanciája mellett a 4. századtól kezdve kezdenek megjelenni a csontvázas temetkezések, melyek a későcsászár- és koranépvándorlás korra kiszorítják a halottak elhamvasztásának szokását. A másik északkelet-délnyugati, valamint az észak-déli tájolású csontvázas temetkezés esetében, mivel mellékleteikről László Iván nem emlékezik meg, így a késői datálás mellett nem zárható ki annak lehetősége, hogy az 1. századra helyezhetők. Ugyanis ajókai és ábrahámi temetőkben kisebb számban, de jelentkeznek csontvázas temetkezések, melyek mellékletei - A 45-ös, 60-as, 67-es és 68-as fibulák - az 1. század első felére datálják a sírokat.

5

0 Ugyancsak megfigyelhető a korhasztásos temetkezés a korszak felső rétegéhez tartozó sírokban. A nagymagasfalui (ma Vysoká pri Morave, Szlovákia) azonban kelet-nyugati,

5

1 a zohori pedig északnyugat-délkeleti tájolású volt.

5

2 A csontvázas temetkezések megjelenését elsősorban a kelta hatásokkal magyarázzák,

5

3 és a Púchov-kultúra szomszédsága miatt nem zárható ki annak a lehetősége, hogy innen származó személyek temetkeztek a délnyugat-felvidéki germán temetőkbe. A kora népvándorlás kori temetőkben, mint pl. az ábrahámi, a nyugat-keleti,

5

4 néha északkelet-délnyugati tájolás a jellemző,

5

5 ugyanakkor előfordulnak észak, északnyugat-dél, délkeleti tájolású sírok is, mint a Diószeg II. A sír, melyet a későrómai üveggyöngyök, aláhajtott lábú fibulák datálnak a 4. századra.

5

6 A koracsászárkori temetkezéseknél a nyugat-keleti, mint pl. Ábrahám 3.,

5

7 121.,

5

8 135.,

5

9 vagy a 144. sír,

6

0 mellett az északnyugat-délkeleti 4' KÖLNIK 1961, 277-278. Ugyan a temetőben néhány 2. századi urnasír jelzi, hogy talán már ekkortól folyamatosan temetkeztek ide. Sajnos a temető középső része áldozatul esett a homokbányászatnak. 4

6 KÖLNIK 1956. 4

7 KOI.NIK 1975. 4

8 MITHAY 1989. 4

9 KÖLNIK 1962, 379, Obi. 131, 5. 5

0 KÖLNIK 1971, 550-551; LICHARDUS 1984, 50-57; KOI.NIK 2003, 637 5

1 ONDROUCH 1957, 234. 5

2 ONDROUCH 1957, 237. 5

3 LICHARDUS 1984, 62-67.. 5

4 KÖLNIK 1973, 396. 5

5 KOI.NIK 1973, 365. 5

6 KÖLNIK 1980, 163-164, 328, Taf. CLXV. 5

7 KÖLNIK 1980, 22, 175, Taf. XII. 5

8 KÖLNIK 1980, 50-51, 202. Taf. XXXIX. 5

9 KÖLNIK 1980, 54, 206, Taf. XLIII. II

0 KÖLNIK 1980, 56, 208, Taf. XLV.