Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

EGY FELEDÉSBE MERI I T KV

ÄD TEMETŐ A CSALLÓKÖZBŐL 225 (Ábrahám 4. sír

1'

1 Diószeg 27.

6

2 és 28. sír

6

3) tájolás figyelhető meg. Vannak azonban észak, északkelet-dél, délnyugati - mint pl. Ábrahám 124. sír,

6

4 - sőt észak-déli tájolásúak. Ez utóbbira az ábrahámi 138. sír a legjobb példa, melyet ugyan kiraboltak, azonban a benne hagyott szemes fibula az 1. század második negyedére datálja.

6

5 E példák alapján az észak-déli „D" sír nagy valószínűséggel a kora-, a másik északkelet-délnyugati „F" csontvázas temetkezés pedig a későcsászárkorra datálható. A temetkezési szokások az emlékanyaghoz hasonlóan jelzik, hogy a temetőbe a kora- és későcsászárkorban egyaránt temetkeztek. A LELETEK ÉRTÉKELÉSE Fémedények Eduard Beninger a dunaszerdahelyi temető gazdagságának hangsúlyozásánál kiemelte, hogy számos bronz edény találtak, melyek azonban nem kerültek a múzeumokba.

6

6 Ezt erősíti meg, hogy László Iván levelében beszámol a lelőhely felszínén heverő fém leletek között talált különféle edénytöredékekről. Míg ezekre bővebben nem tért ki, addig részletesebben olvashatunk két bronz edényről, melyek egyikét Wenerell lerajzolta (4. ábra 7). A „B" urnás sírban László egy kétrétre összelapított vékonyfalú rézüstöt említ meg, amit azonban részletesebb leírás, valamint rajz hiányában nem lehet pontosan meghatározni. A szlovákiai leletanyagban bronz üst - Eggers 6-os típusú - a jókai temető 35. hamvasztásos sírjából került napvilágra,

6

7 amely sírt a mellékletek alapján Claudius uralkodására datáltak.

1'

8 A „B" sírt a további mellékletek leírása alapján mindenképpen a koracsászárkorra datálhatjuk. Szerencsésebb helyzetben vagyunk a másik bronz edénnyel, mely az „A" hamvasztásos temetkezés urnáját fedte. Á rajz alapján a kerek tányér formájú bronz edény centrikus körökkel díszített talpából, valamint az oldalából egy-egy darab kitörött. E sérülések közül a perem alatti segíthet az edény tipológiai besorolásánál. A hasonló formájú tányérok egyik csoportjánál a perem alatti részhez nyél csatlakozik. így a rajzot egy sérült nyeles pateráról készítették, mely az Eggers 154 vagy a 155 típusba sorolható.

6

9 Mivel a rajz a patera külső részét ábrázolja, így a fenék koncentrikus körei a talpát jelentik, mely az Eggers 155 (Bronzekasserolle mit Widderkopf) típus jellemzője.

7

0 A bronz merítők szakrális és a halotti kultuszhoz kapcsolódó edényekkel együtt fordulnak elő a provinciákban. Igen gyakran bronz kannákkal együtt használták őket, amelyre építve H. U. Nuber tipokronológiai rendszert épített fel.

7

1 Az Eggers 154 típus Augustus uralkodása idején terjedt el és Eggers 124 típusú bronz kannákkal együtt kerül elő, ezért Nuber a Hagenow típus 1). készleteként határozta meg őket és datálta a Bl

a időszakra.

7

2 Alig pár évtizeddel később, Claudius császár idejétől jelentkezik az Eggers R>

1 KÖLNIK 1980, 23, 176, Taf. XIII. ,I

2 KÖLNIK 1980, 137, 299, Taf. CXXXVI. 6:

1 KÖLNIK 1980, 138, 299, Taf. CXXXVI. 6

4 KÖLNIK 1980, 52. 204, Taf. XI I. 6

5 KÖLNIK 1980. 22, 206, Taf. XII. 6

6 BENINGER 1937, 105. 6

7 KRASKOVSKA 1978, 9, Pl. 11/2; KREKOVIC 1987, 6

8 KRASKOVSKA 1978, 22. 6

9 EGGERS 1951, 48. 174, Beilage 66, Karte 44. 7

0 EGGERS 1951, 48. 7

1 NUBER 1972, 38. 7

2 NUBER 1972, 45; KRASOVÁ 1998, 38.