Folia archeologica 52.
Szabó Ádám: Urbs Roma Aquincumban. Betekintés a kultusz tartományi történetébe
URBS ROMA AQL INCI MBAN 71 két felbukkanó képviselője a sacerdotes Urbis Romae Aeternae hivatalának mindazon tartományokban várható, ahol csak a cullus Divorum et Augustorum került megszervezésre akár llamen, akár sacerdos vezetésével, illetve ahonnan Romae Aeternae dedikáció ismert. Annak oka, hogy Numidiából két pap ismert két különböző településről (9-10.) akár személyes is lehet. A többi példa szerint feltehetőleg nem egyszerre, hanem egymás után voltak papok. A kultuszhoz kapcsolódó megismert személyzetet illetően, a tárgy nevének azonosságán kívül, a sacerdotes, illetve a Xllviri (a. b. c. cl.) között álló kapcsolat a források alapján nem mutatható ki. Különbözik a megismert kétféle forráscsoport kronológiája is olyannyira, hogy jelenleg semmi átfedés nem mutatható ki л sacerdotes Urbis Romae és az időben őket követő Xllviri Urbis Romae időrendjei között. A tartományi Urbi Romae Aeternae dedikációk időben a sacerdotes Urbis Romae igazolható jelenlétével esnek egybe. A Xllviri jelenléte a bemutatott auctorhelyek keletkezésével esik egy időbe. Nem mutatható ki azonosság a tartományokból és Italiából ismert sacerdotes Urbis Romae 4, i és a Xllviri Urbis Romae társadalmi helyzetét illetően sem. Az egvetlen adat, amely Severus Alexander sacerdotiumára vonatkozik (12.), illetve a patrónus provinciáé kitétel alapján esetleg szenátori rangú személy, aki azonban inkább egy magasabb rangú lovagrendi tag lehetett (9.) kivételeivel a többiek társadalmi helyzeteként egyértelműen a lovagrendi tagság jelölhető meg, amely kritériumtól a pannóniai (2), noricumi (3.) és dalmatiai (8.) esetek térnek el. Utóbbiak oka részben a forrás töredékes voltában, és az illető tartomány társadalmi összetételében kereshető. 4 7 Összefoglalva az eddigieket, a ritkás forrásanyag által a kultusznak és papjainak története a következőképpen vázolható: Bár a birodalom tartományaiban már Kr.e. 195-től egyre több kultuszhely létesült Roma tiszteletére, előbb keleten később nyugaton is, Rómában császári alapítás által jött létre az addigiaktól különböző kultusz és tárgyának temploma. A templom építése, befejezése, bővítése úgy látszik tovább tartott az alapító uralkodási idejénél. Italiában és a birodalom néhány nyugati tartományában а II. század vége felé, illetve a Severus kortól tűnnek fel a Templum Urbis ban tisztelt istennőnek dedikált oltárok, amelyek állíttatói a nevesít liető esetekben helytartók, procuratorok, katonatisztek, kismértékben a helvi elit tagjai. Az államvallási főistenek mellett, a dedikációk szerint Roma Aéterna kapcsolatban állt Fortuna Reduxs/.iú és helvi 0>//«.sokkal. Az ismert kultuszemlékek és papok előfordulási helye nem fedi minden esetben egymást, így Britanniából és Moesia Inferiorból csak az istennőt ismerjük dedikációk által, míg például Not icumban csak a papjával, illetve papjaival (3. és 3a.) lehet találkozni. A három bemutatott britanniai felirat egyikét egy Mauretania Caesariensisbeli személy emelte, vagvis abból a tartományból került Britanniába ahol a kultusz honos volt és pappal rendelkezett (7.). A kultusz sacerdos címet viselő papjai a II. század második felétől, harmadik harmadától, a tartományokban inkább a Severus kortól ismertek, a III. század közepéig. Társadalmi státuszuk tartományi szinten magas, a főpapok szintjének megfelelő. Nagyobb részük a municipális császárkultusznak is a szolgálatában állt, ami Нота Aeterno és a császárkultusz kapcsolatát mutatja. Úgy látszik azon tartományokban került külön megszervezésre Urbs Roma Aeterna tartományi szintű tisztelete, ahol a korábbiakban a tartományi császárkultusz keretén belül a megistenült és az élő uralkodók mellé nem rendeltek eredendően külön kultusztárgyat, azaz ahol a császárkultusz megeszervezésekor Roma nem állt társult istenségként a császár mellett. A sacerdotes egyik utolsó képviselője egy Eltérő véleményt képvisel I.ADAI.K 1971. 115-1 Ki. 1 7 V'Ö. AI.IÖI.DY 1974; KOS-SCIIKKKR 2002 A korábbi irodalommal; ld. AI.IÖI.DY 1965; WII.KKS 1969.
