Folia archeologica 52.
Szabó Ádám: Urbs Roma Aquincumban. Betekintés a kultusz tartományi történetébe
72 SZABÓ ÁDÁM máshonnan meg nem erősített adat szerint a császár Severus Alexander, aki Kr.u. 222 és 235 között uralkodott. 4 8 A század második felében, a vége felé jelenik meg a Xllvir Urbis Romae hivatal, vélhetően de nem bizonyíthatóan szintén Urbs Roma Aeterno kultuszához kapcsolódóan. A négy főrangú személy által mutatott időrend a Kr.u. IV. század második feléig tart. Nem ismerünk se a sacerdosok, sem a Xllvirek közül hivatalukat letett személyeket. A sacerdosok kis száma a viszonylag rövid tartományi kultusztörténeti idő alatt, inkább élethossziglani jellegű papságra utal. Ugyanez vonatkozhat a Xllvirekre is, főleg hogy közülük még kevesebbről tudunk hosszabb időtartamból. A kultusszal kapcsolatos eddig megismert összes megnyilvánulás és emlék állami jellegét mutatja az istennő tiszteletének. Birodalmi méretű érempropagandával népszerűsítették kultuszát a II. században, amelyet követően egy-egy tartományban is megjelentek a papok, illetve nyilván a szentélyek. Az össztartományok számához viszonyítva kevés helyről ismertek ezek az emlékek. A szóbakerült provinciák nagyobb része császári, és katonaság állomásozott bennük. A feliratos emlékek állítóinak személyi összetétele alapján feltehető, hogy központi indíttatásra alakult meg egy-egy tartományban a provinciális jellegű Urbs Roma Aeterna kultusz. Altalánosságban olyan benyomást kelt a hagyaték, mintha Urbs Roma Aeterna kultuszának tartományi terjesztése a III. század első fele után megtorpant volna, amelyet követően Roma városába szorult vissza. Ott a III. század második felében, harmadik harmadában szenátorokból álló papi testületet hoztak létre a további gondozására amennyiben a Xllviri valóban papok voltak. AZ AQUINCUMI KULTUSZEMLÉKEK HELYE A fentiek értelmében az aquincumi kultuszemlékek is szervesen illeszkednek a kultusz Severus kori történetébe. T. Aelius Verinus sacerdos Urbis Romae hivatala (2.) a kultuszgyakorlatra utal, arra, hogy Aquincumban az ő irányítása alatt szervezett formában zajlott az istennő tisztelete. A papság hivatalos jellegű volt, amit ezen az eg)' feliraton elsősorban a papság viselőjének társadalmi állása illetve korábban betöltött és a papsággal együtt is viselt hivatalai mutatnak. A pap társadalmi állapota helyi viszonylatokban nagyjából megfelelő a többi sacerdos Urbis Romae státuszának (vö. 3-11.). A hivatal által illusztrált kultusznak Aquincumban egy szentély lehetett a központja, amelyben a helytartó Urbs Romának Kr.u. 212 és 214 között dedikált oltára (1.) el lehetett helyezve. Ez utóbbi a feljebb bemutatott adatok értelmében hivatalos jellegű vallásos cselekedet volt és nem magánindíttatású. A két felirat a kultusz tárgyát illetően kétségtelenül összetartozik, semmilyen más olyan kultuszemlék nem ismert Aquincumból, amely nyomán eltérő rendszerekben lehetne őket tárgyalni. Eg)' kisebb felirat ismert még Aquincumból, amely Romának szentelt és mágikus formulát tartalmaz; nem biztos, hogy ugyanebbe a körbe tartozik. 4 9 Összegezve az eddigieket megállapítható, hogy eddig két felirat által dokumentáltan Urbs Roma tartományi jelentőségű kultusszal és kultuszhellyel bírt Pannónia Inferiorban, valószínűleg Aquincum központtal a Kr.u. III. század első harmadában. A helytartó felirata szerint Kr.u. 212 és 214 között vagy ettől a periódustól kezdve egészen biztosan, ami a papi felirat terminus post quemjét is megad•»» Vö. még KIKNASI 1996 (= 2004 3) 177-179. «' AÉ 1956: 63 = AÉ 2000: 1221, Aquincum (Budapest): Roiim tibi s-(alíts) | [i]ta rotas \ opera \ tenet \ arepo I sátor.
