Folia archeologica 52.

Szabó Ádám: Urbs Roma Aquincumban. Betekintés a kultusz tartományi történetébe

58 SZABÓ ÁDÁM vagy libatio bemutatására lenne alkalmas. Magassága 105, szélessége 45, vastagsága 33 cm. Szövege épen maradt, a dedikációban szereplő istennév előtt a párkányon vagy az abacuson valószínűleg nem állt betű: Urbi Romae \ I.(ucius) Cassius \ Marcellinus leg(atus) \ Aug(usti) pr(o) pr(aetore) | co(n)s(ul) des(ignatus). Oltárnak is tekinthető, azonban szoborhordozóként is szolgálhatott, illetve építkezést vagy bármilyen más adományt is jelölhetett. A szűkebb közeg, amelyben állt bizonyosan Urbs Roma tiszteletének volt szentelve. Az állíttató Pannónia Inferior helytartója volt Kr.u. 212 és 214 között,

4 így a felirat állíttatása is erre az. időre keltezhető. À szöveg szerint a felirathordozót nem fogadalomból állíttatta, a dedikáció közvetlen oka az általa képviselt példa alapján a vallásos cselekedet megállapításán túl nem határozható meg egyelőre.

5 Ónálló istenalakként feliratokon Urbs Roma Aeterna feltűnik máshol is a tartományokban, esetenként csak két elemet tartalmazó névvel. A feliratok állíttatói a hadsereg, a közigazgatás vagy városi közösségek illetve vezetőik továbbá a lovagrend köréből kerültek ki. Egyikről sem állítható, hogy magánjellegű fogadalom vagy vallásos cselekedet lenne/' A példaként említett feliratok időrendje a III. század közepével záródik, keltezésük többnyire a Severus korra esik. Roma Aeterna mellett a dedikációkban többször feltűnnek az államvallás főistenei, Fortuna Redux, a tartomány vagy a lielv Geniusai, illetve az adott helyen valamiért különlegesebben tisztelt istenség. A kultusz rómavárosi megalapítását, az újabb hivatalos istenalakot és a templom építését a Birodalom lakosságának a császári érempropaganda adta hírül. Hadrianus

7 óta több arany, ezüst és bronz éremsorozat jelent meg, amelyek hol Roma Aeternát, hol a Templum Urbist ábrázolták a hátlapi vereteken.

8 Urbs Roma Aeterna a bemutatott néhány példa alapján is kétségtelenül olyan önálló istenalak, aki a Pantheonban az állami főistenek körében kapott helyet kultuszának császári alapításától fogva. Központi indíttatású és rómavárosi eredetű tisztelete ebben a 1 Vö. Enz 1993, 547-549, nr. 328; LŐRINC/. 2004, 40; Helytartói megbízatása Suetrius Sabinas iudex vice Caesaris tartományszervezési megbízásáig tartott, vö. SZABÓ 2000, 85-109. ' Aquincumon belül vallástörténeti összefüggéseiben említik még BREI.ICH 1938, 62-(i3 - az addig ismertek alapján a táborvalláshoz tartozónak véve; NAGY 1942, 424 és ALFOLDY 1963, 52, kiemelve Urbs Roma Aeterna tisztelete és a császárkultusz kapcsolatát Septimius Severus alatt és az ő korától " Ld. pl- ЛЕ, 1985; 726 - Moesia Inferior, тип. Aurelium Durostoruvr, AE, 1972; 504 - Moesia Inferior, Nigrinianae és AÉ, 1975; 755 - Novae; CIL, III. 1422 = I

DR 1II/2, 206 - Dacia, col. Ulpia Trauma Sarmizegetusa; CIL, III, 55*, Dacia, Apulum (Zamosius inde CIL - „Albae Iuliae in suburbio ad fanum Valachorum") Elveszett - T(itus) Laelius T(iti) f(ilms) Vel(urius) \ fiamén | sac(erdos) R(omae) \ col(oniae) Apul(ensium) aram \ liane Romae con(plevit) \ p(ecunia?) s(ua?) fíecit?) c(onsecravilî). A szöveg jól értelmezhető, az állíttató nevének párhuzamai is előfordulnak a tartományban: vö. CIL, III, 801, 858, 1136 = IDR, III/5, 305, az utóbbi éppen Apulumból. A CIL-be interpolált változat került. Szamosközy 1596-ban a 3. sort a fenti formában közölte: SZAMOSKÖZY 1598, 26. A kommentárban a 3. sort sacerdos Quirinalisként értelmezte az R betűt Romulus névkezdetének gondolva. A későbbiekben a kommentár került a felirat szövegrészének helyébe, így a CIL-ba is. Nem biztos, hogy Urbs Roma papja volt. CIL, VII, 370 és 392 ld. még RIB nr. 812 és 840 - Britannia, Uxellodunum; CIL, VIII, 6965 - Numidia, Cirta; CIL, VIII, 1427 = ILS 3926-Africa Proconsularis, Thibursisi Hure-, AÉ, 1947: 126 = RIB, 1270 = CIL, VII, 1037 = AÉ, 1949: 156-Britannia, Bremenium; AÉ, 1984: 636b - Gallia Narbonensis, (Châteauneuf), Fanum; AE, 1981: 702 - Dalmatia, col. Claudia Aequum etc. Az utóbbi különböző névalakokat alkalmazó dedikációk feltételesen illeszthetők az előbbi formaszerű nevet tartalmazó feliratok sorozatához. ' Vö. D. KIKNAST 1996 (= 20043) 128-131 » Ld. pl. RIC vol. II, 370, nr. 263