Folia archeologica 52.
Mráv Zsolt - Szabó Ádám: Légiós katona elbocsátásával kapcsolatos rescriptum töredéke Kr.u. 240-ből
К I.BOCSÁTÓ RESCRUTL M TÖREDÉKE KR. Г. 240-BÔI. 129 volt. A principatus korából nem ismerünk minden germania superion helytartót, különösen nem a Kr.u. 3. századból. 10 2 M. Aurelius Aulusanus elbocsátó okmányát Kr.u. 240-ben állíttatta ki [Pompeius FJalco. A korszakból eddig Sex. Catius Clementinus Priscillianust ismertük, aki 231-ben állt a tartomány élén. Utána legközelebb csak A[—]anus vagy M[--]anus-t aki 241/242-ben volt a tartomány helytartója. 10 3 Az ő elődje lehetett a helytartói szolgálati időtartam figyelembevételével [Pompeius] Falco, akinek germania superion legatioja így 241-ig tartott. Kezdetét biztonsággal nem lehet meghatározni. A helytartói ideje 2-3 év lehetett, így nagyjából 238-239 körül érkezhetett Germania Superiorha a helyi császári közigazgatás élére. Szabályszerűségnek mutatkozik, hogy a Kr.u. 2—3. században a germania superion helytartók a helytartóság előtt a consulságot viselt személyek sorába emelkedtek. Két consules ordinarii kivételével a többiek consules suffecti voltak a helytartóságot megelőzően. 10 4 Joggal feltételezhető ugyanez [Pompeius] Falco esetében is. Mivel a korszak minden consul ordinariusát ismerjük, így nyilvánvalóan ő is consul suffectus volt korábban, valószínűleg valamikor a harmincas évek második felében, de germania superion helytartói megbízatásának kezdőéve előtt. [sacramento solvit —]: A sorozást követően kiképzett újonc a katonai eskü, azaz a sacramentum militiae letételével vált milesszé. 1 0"' Elbocsátáskor a katonát felmentették az eskü alól (sacramento solvitur). 10 6 Az ismert katonai elbocsátó okmányok szövegeiben ritka a sacramentumra való utalás, ellentétben a korabeli és későbbi jogi szövegekben olvasható esetekkel. 10 7 Korábban egy Kr.u. 150. január 22-re keltezett szövegben, 10 8 a korból pedig az idézett Philippus Arabs korabeli missio causaria (ld. feljebb 4) szövegében esik szó a sacramentum alól való felmentésről. 10 9 Joggal feltételezhető, hogy a III. Gordianus kori elbocsátó okmány szövegének vége is a katonai eskü alól való félmentés tényét rögzítette. A felmentést illetve az elbocsátást természetesen a helytartó végezte. A külön kérésre és fizetség ellenében kiállított, elbocsátást igazoló bronzokmányok pedig helyben, azaz a megfelelő tartományban készültek. 11 0 tabella II (extrinsecus) I /—y (vac.) ++М+ОЩ-] I ]—]+es (vac.j Dydei v(eteranus) [-] I f—]s (vac.) I harsa v(eteranus) [ —] \ [—] (vac.) Aulupor v(eteranus) [ —] Az okmány jellegéből kiindulva a külső oldalon álló nevek csak a tanúk nevei lehetnek, annak ellenére, hogy a feljebb bemutatott három korabeli hasonló témájú okmány egyikén sem szerepelnek vagy nem maradtak fenn a hozzájuk tarVö. ECK 1985, 3-103, nr. 1-55, 56, 57; egy újabban megismert Domitianus kori helytartóhoz lel. WEISS 2004, 229-234. К» I.d. ECK 1985, 92-95, Nr. 49-50. 111 1 ECK 1985, 94: „Doch finden sich unter den gesamten Legaten von Germania superior und inferior im 2. und 3. |ahr. nur zwei, die vorher consules ordinarii waren, alle anderen erhielten einen Sufiektkonsulat.". I"' Л terjedelmes irodalomból Id. pl. DÖLÜF.R 1906; TONOO 1963, 1-123; BÖMER 1966, 77-133; GÁSPÁR 1982, és főleg 37-79. »»' Vö. Tac. Ann. 16, 13, 3; Dig. Ulpianus: 49, 18, 2; Dig. Modestinus: 27, 1. 8; Cod. Theod. 7, 20, 12. 21, 3; Cod. lust. 4, 21, 7; 5, 65, 1. I»' Vö. S ix)i.i. 2002, 268-270 a korábbi irodalommal. I»« CIL XVI, p. 146, Appendix nr. 13; ld. még S ton. 2002, 269-270. •E» PKF.DF.HIRT 2003, 403-405; PFEDEHIRT 2004, 192-194, Nr. 75. И" M ANN 2000, 157, 161.
