Folia archeologica 51.

Szabó Ádám: Az apulumi locus. Vázlat egy szentélykörzetről

98 SZABÓ ÁDÁM rült Liber Pater és Silvanus stb. emlékek mutatják,

4

3 az egyes istenségeknek nem csak saját szentélyeikben állíttattak feliratokat, illetve nem csak szentélyekben ábrázolták és tisztelték őket Apulumban sem. A területet a locus kifejezéssel illette a feliratok állítója,

4

4 vagyis egy jól körvonalazható jogi fogalommal. A locus általában egy adott, a római jog hatálya alá eső területrész: locus pttblicus, locus sacer, locus religiosus, locus profanus, locus sanctus, locus purus, locus privatus. A locus publicus a római nép tulajdonában álló területrész, amelyet bárki használhat és gyakorlatilag minden köztulajdonban levő kisebb vallási vagy profán hely beletartozik és beletartozhat. Nem képezheti kereskedelmi ügylet tárgyát, a ius publicum hatáskörébe tartozik. A locus religiosus az alvilági isteneknek szentelt hely pl. temető. A locus sacer olyan területrész és a rajta álló épület/épületek, amelyet hivatalosan az égi isteneknek szenteltek. A locus sacert a magistratusok jelölték ki és papi felügyelet alá helyezték. A locus profanus, az ellentettje a locus religiosusnak és a locus sacernek. A locus sanctus olyan megszentelt hely, pl. városfal, híd, amelynek bántása halálbüntetést vont maga után. A locus purus a locus sacerrel, sanctussal és religiosussal szemben határozható meg, bármilyen kereskedelmi ügylet része lehet, időlegesen nincs meghatározott funkciója. A locus privatus a locus publicus ellentettje.

4

5 Az apulumi, locust említő feliratok csak egy a locus publicus részét képező locus sacerhez tartozhattak, mivel felvilági isteneknek dedikálták őket.

4

6 A római jog szerinti locus sacer csak itáliai földön (ager romanus) jöhetett létre, tartományi területen (ager peregrinus) nem.

47 Apulum coloniája egy Caracalla (Kr.u. 212-217) alatt keletkezett forrás szerint ius Italicummal bírt, vagyis földje és városa az itáliai földdel és városokkal egyenjogú volt.

4

8 A ius Italicum megkapását követően a római jog szerint szabályozott loca 1:

1 Amint kiviláglott legutóbb is a Pánczél Szilamér (PhD hallgató, Univ. Babeç-Bolyai, Kolozsvár) által tartott előadásból a 111. Erdélyi Magyar Régészeti Konferencián 2005. november 13-án. Az eddig szentélyként aposztrofált épület alapvetően téglalap alakú és több helységre tagolt, amelyek egyikéből nagyon gazdag üvegedény leletegyüttes került elő, amelynek elemzéséről szólt az előadás. Ennek az épületnek a helységeiből kerültek elő az IDR I1I/5, 236 - fogadalmi tábla, 237 - szobor, feliratos bázissal, 244 - Silvanus Silvestert ábrázoló feliratos relief, 370 - lovasszobor, kutyával, görög felirattal, 371- ólomvotiv „dunai lovasisten" táblácska, vagyis vallásilag még csak nem is homogén tárgyak. A német nyelvű változatban (Szabó, A., in Orbis Antiquus, Cluj - Napoca 2004, 787-801) magam is szentélyként utaltam a 19 lelőhely épületére, az épület közlése nélkül a leletek alapján szentélyt feltételező szakirodalom alapján, tévesen. 4

4 I. I'iso az IDR 111/3, 297 alá írt kommentárjában - 238 - felhívja a figyelmet a locust említő feliratok együttesére. Alicu—Criçan 2003, 94, felfigyeltek a huiusque locus kifejezésre, mint topográfiai jelentőségű adatra és a gyógyközpontra vonatkoztatták. 4'> Összefoglalóan ld. Kübler 1926, 958-964; Berger 1953, 568, 679-680; Lécrivain 1904, 1279-1281. 4l

i Alapvetően ld. Gaius 2. 4 - „sacrae sunt, quae diis superis consecratae sunt..." továbbá Id. még Wissowa 1912, c. 65., 467/8-468/1-7-469/5. - a teljes forrásanyaggal. 4

7 Vö. Gaius II 7a: item quod in provinciis non ex auctoritate populi Romani consecratum est, proprie sacrum non est, sed pro sacra habetur." Ld. még Marquardt 1885, 145 skk., továbbá Wissowa 1912, 408 és 2-9 jegyzetek. A szentélyt magába foglak) tér vallási-jogi jelentőségéhez ld. még összefoglalóan Catalano 1978, 440-553. 4

8 Digestae 50. 15, Ulpianus, De censibus: „...8. In Dacia quoque Zernensium colonia a divo Traiano deducta Iuris Italici est. 9. Zarmizegetusa quoque eiusdem iuris est: item Napocensis colonia et Apulensis et Patavissensium vicus, qui a divo Severo ius coloniae impetravit...". Apulum lus Italicumának kezdetét Costar 1969, 130-131 - Commodus korára javasolta; Ardevan 1998, 119 - Septimius Severus korára javasolta. A locus feliratos említései 180-tól, vagyis a municipium Aurelium coloniává tételétől kelteződnek, így ez a szempont inkább a Costar nézetét támogatja. A ius Italicumhoz. összefoglalóan ld. még v. Premerstein 1919, 1238 skk.; I.uzzatto 1950, 79 skk.; Kisebb elemzését ld. Visky 1963, 191-200; továbbá Ferenczy 1984, 1053-1058; Előkészületben Szabó, A., A ius Italicum nyomai Daciában. Előadásként elhangzott 2005. november 13-án Csíkszeredában a III. Erdélyi Magyar Régészeti Konferencián (november 11-13).