Folia archeologica 51.
Gyöngyössy Márton: Oszmán-török ellenjegy középkori magyar arany-forintokon?
184 GYÖNGYÖSSY MARION tehát V. László uralma végén és a Mátyás-kor elején (mivel a későbbi nagyszebeni aranyforintokról már hiányzik ez a verdejegy) játszott meghatározó szerepet a kamara élén. Az V. László kori és a Mátyás kori aranyforint azonos verdejegye alapján feltételezhetjük, hogy az új király első - tehát 1458-ban kibocsátott nagyszebeni verete a szóban forgó, Wenzel Oswald jegyével ellátott típus lehet. 4 A másik változat - verdejegye (h-kereszt: K 3-3) alapján - Christopherus de Florentia kamaraispán verete. (1. ábra, 2) 5 Az olasz (firenzei) származású Christopherus de Florentia (?-1468/1469) 1438-tól folyamatosan részt vett az erdélyi magyar pénzügyigazgatásban, igen hamar Hunyadi János kormányzó szolgálatába állt. Három város is polgárának mondhatta: Kolozsvárott, Nagybányán és Nagyszebenben is polgárjogot nyert. Nagyszebeni háza a Grosser Ringen állt, szomszédja a már említett Wenzel Oswald nagyszebeni polgármester volt. Christophorus de Florentia házát 1472-ben a későbbi nagyszebeni polgármester és kamaraispán, Georg Hecht vásárolta meg. Jelen esetben ezt azért is fontos megemlíteni, mert a 15. század jelentős részében ebben az épületben működött a szebeni pénzverde. Christophorus 1443-1463 között több kamarában is tevékenykedett kamaraispánként, 1447-ben és 1456-ban említik nagyszebeni kamaraispánként. Egyébként Mátyás két szebeni aranyforintján szerepel Christophorus verdejegye, az említetten túl a CNH II. 207. típuson is (K 4-1). Tekintettel arra, hogy 1461-től majdnem teljes a nagyszebeni kamaraispánok listája, ráadásul Christophorus 1463-ban már a nagybányai kamarát igazgatta, Hunyadi Mátyás nevére vert nagyszebeni vereteit 1459-1460-ra keltezhetjük. 6 A készítés ideje tehát viszonylag pontosan meghatározható, biztosan állíthatjuk, hogy mindkét veret már 1460-ban belekerülhetett a pénzforgalomba. Muszlim területre jutásuk és ellenjeggyel történt ellátásuk időpontjára csak a gazdaságtörténeti folyamatok ismeretében következtethetünk. A török pénztörténeti kutatás is megállapította, hogy az önálló oszmán aranypénzverés megindulása előtt különösen a távolsági kereskedelemben külföldi aranypénzek töltötték be a fizetőeszköz szerepét. Ezek jelentőségét a birodalom pénzforgalmában a korabeli hagyatéki leltárak (tereke defterleri), valamint a kincstár számadásai is mutatják. Bár a gazdaságtörténet-írás szerint elsősorban a velencei dukát és az egyiptomi asrafi játszottak jelentősebb szerepet, nem kell lebecsülnünk az oszmán-török forrásokban engürüsiye néven emlegetett magyar aranyforint jelentőségét sem. A II. Mehmed (1444-1445, 1451-1481) halálakor (1481) készült kincstári számadás szerint például a kincstárban 2 308 200 darab aranyérme volt a következő megoszlásban: 1 600 000 darab velencei dukát (efrenjiye), 340 000 asrafi (esrefiyyes), 150 000 török dukát ( sultani) és 70 000 magyar aranyforint (engürüsiye). A magyar aranyforint csekély mértékben, de állandó szereplőnek tűnik az Oszmán 4 Wenzel Oswald nagyszebeni kamaraispán okleveles említései: (1456. október 30.) providi Oswaldi Magistri Cavillili Civitatis nostrae Cibiniensis ac Nicolai de Wagio et Cristofori de Florentia italicorum Camerariorum urburarum et cusionis monetarum nostrarum Cibiniensium..." Horváth- Huszár 1955-1956, 29., UzGdDiS 5, 548-549. (Nr. 3047.), (1456. október 31.) UzGdDiS 5, 549. (Nr. 3048.). Wenzel Oswald polgármester, kamaraispán életéről Gustav Gündisch a nagyszebeni vezetőrétegről szóló tanulmányában írt: Gündisch 1987, 190, 194-195, 199. 5 Az érme adatai: átmérő: 21 mm, verőtőállás: 6 h, súly: 3,57 g, ltsz.: MNM Eremtár, Dessewfly 446. 1 1 Christophorus de Florentia nagyszebeni kamaraispán okleveles említései: (1456. október 30.) „... providi Oswaldi Magistri Civium Civitatis nostrae Cibiniensis ac Nicolai de Wagio et Cristofori de Florentia italicorum Camerariorum urburarum et cusionis monetarum nostrarum Cibiniensium..." Horváth-Huszár 1955-1956, 29, UzGdDiS 5, 548-549. (Nr. 3047.), (1456. október 31.) UzGdDiS 5, 549. (Nr. 3048.). Christophorus de Florentia életét megírta Draskóczy István az olaszok erdélyi szerepéről szóló tanulmányában: Draskóczy 1994, 126-128. A Hecht-ház 15. századi története: Fahini 1989, 141.
