Folia archeologica 51.
Gyöngyössy Márton: Oszmán-török ellenjegy középkori magyar arany-forintokon?
OSZMÁN-TÖRÖK ELLENJEGY 185 1. ábra I. Mátyás török (1458-1490) ellenjeggyel ellátott aranyforintjai Abb. 1 Goldgulden des Matthias I. (1458-1490) mit osmanischer gegenstempel Birodalom pénzforgalmában. Igazán árnyalt képet persze akkor rajzolhatnánk a magyar aranyforint balkáni és anatóliai forgalmáról, ha leletadatokkal is rendelkeznénk, mindeddig azonban - számunkra - nem ismeretes olyan közölt, korabeli záródású lelet, amelyben magyar aranyforint is lett volna. 7 A határvonalat az oszmán pénztörténetben az. 1477-es év jelenti: II. Mehmed szultán nevével ekkor kezdték meg a sultani vagy hasene-i sultaniye nevű török aranypénzek verését Isztambulban a velencei dukát pénzlábával. Az oszmán kincstár szándéka nyilvánvalóan az. volt, hogy az ellenfél pénzével azonos minőségű fizetőeszközt hozzanak létre, s ezzel a velencei dukátot kiszorítsák a Kelet-Mediterráneum pénzforgalmából. Ebben a versenyben a magyar aranyforint nem vett, nem vehetett részt, a velencei és az oszmán aranypénzekéhez képest akcséban számított értékét alacsonyabban állapították meg: 1479-ben például a velencei dukátért 45-46 akcsét, a magyar aranyforintért pedig 42-43 akcsét adtak. Utóbbinak az oszmán pénzforgalomban betöltött szerényebb szerepét az írott források mellett e két ellenjegyes példány is bizonyítja. Mielőtt azonban a magyar aranyforintot az előbbi árfolyamok alapján csekélyebb értékűnek minősítenénk, rögtön meg kell jegyeznünk: kérdéses, hogy ezek az árfolyamok a valós értékviszonyokat tükrözték, vagy inkább a politikai helyzet által diktált árfolyamoknak kell-e tekintenünk őket. 8 így tehát nem lesz haszontalan a magyar aranyforint, a velencei dukát és a török dukát finomságának, tényleges nemesfémtartalmának összehasonlítása és a fenti értékviszonyokkal összevetése. A magyar pénztörténeti kutatás mindeddig axiómaként fogadta el, hogy a magyar aranyforint pénzlába a középkor folyamán - de legalábbis Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) uralma óta - nem változott, bár az aranyforintok pénzlábára csak 16. századi adatokból következtethetünk: a legkorábbi adat az „Ars cementi"-ből származik, ezzel egybecsengenek a Bornemissza-Werner jelentés (1552) adatai is. A finomság pontos meghatározása a körmöci kamara 1564/1565ös számadásából ismeretes. Összegezve: forrásaink szerint egy budai márka (245,53779 gramm) 23 karát 9 grén (989,6%c) finomságú aranyöntvényből 69 darab aranyforintot vertek. Adataink alapján az aranyforintok átlagsúlya (törvényes középsúlya) 3,5585 gramm, finomsúlya (színaranytartalma) 3,5215 gramm volt. A magyar aranyforint minőségének állandóságát az is jól mutatja, 7 Külföldi pénzek az oszmán birodalom pénzforgalmában: Sahillioglu 1983, 273-274, Pamuk 2000, 62-66. A középkori magyar aranyforint külföldi leletadatait Huszár Lajos gyűjtötte össze: Huszár 1970-1972. 8 A török aranydukát veréséről: Pamuk 2000, 61-62, Çevket Pamuk remek táblázatot is közöl a 15-16. századi oszmán pénzérték-viszonyokról: 4.2. táblázat (Pamuk 2000, 64.). A tényleges nemesfémtartalom, az értékviszonyok és a korabeli árfolyamok eltéréseire 16. század közepi példák kapcsán már Buza János is felhívta a figyelmet: Buza 2001, 892-894.
