Folia archeologica 51.
István Fodor: Szent István kardja
174 IS IVÁN FODOR SZENT ISTVÁN KARDJA A prágai Szent Vid székesegyház kincstárában őrzött Szent István-kard az utóbbi évtizedekben három alkalommal is szerepelt magyarországi kiállításon (1970, 1988, 2000). Ezen alkalmakkor némi lehetőség nyílott a nevezetes fegyver eredetiben való vizsgálatára is. Magam erre a Nemzeti Múzeumban való 1988-as kiállítás alkalmával kaptam lehetőséget. A karddal foglalkozó szakirodalom áttekintése után egyértelművé vált, hogy a Szent István-kardot először a székesegyház második, 1355-ös leltára említi mint első királyunk kardját (az első, 1354-ben készült inventáriumban még nem szerepel), bár a magyar kutatás a legutóbbi időkig úgy tudta, hogy csupán az 1386-os leltár említi először. A fegyver vizsgálata egyértelműen igazolta annak nagyfokú kopottságát, ami megerősíti Fettich Nándor azon véleményét, hogy azt hosszú ideig használták (Fettich 1938). Elesik tehát P. Paulsen feltevése, aki eleve méltóságjelvénynek készült tárgynak tartotta ( Paulsen 1933). Nyilvánvaló továbbá, hogy a markolatot a 18. század végi restauráláskor megrövidítették. A fegyver ellenzőjének elmosódott rajzában a kutatók a legkülönbözőbb alakzatokat vélték felismerni; Fettich Nándor például az északi germán szalagfonatos és a magyar honfoglalás kori palmettás díszítésmód keverékét vélte benne felismerni. Valószínű azonban, hogy László Gyula rajzos megfejtése a helyes, aki a szalagfonatos ornamentikát vélte felismerni, amely két összefonódó sárkányfejben végződik (4. ábra). A kard alakja és az ellenző díszítésmódja közelebb visz bennünket készítési idejének megállapításához is. D. Wilson felismerése szerint a mintázat a viking Mammen-stílus körébe tartozik, így a kard valamikor 970 és 1010 között készülhetett (Wilson 1991). Magam úgy vélem, hogy a nevezetes fegyver a 10. század közepe utáni évtizedben készült, s azt István jegyese, Gizella hozhatta ajándékba. Előtte azonban díszes használati fegyver volt, erre utalnak a kopásnyomok. Talán ezzel a karddal övezték fel Istvánt a Koppány elleni harc előtt a Garam folyónál. Úgy vélem továbbá, hogy ma is helyénvalónak tarthatjuk Nagy Géza több, mint egy évszázados megsejtését, miszerint első királyunk koronázásakor ez a fegyver tölthette be a koronázási kard szerepét (Nagy 1900). Igaz, nem hallgathatjuk el az ellenérveket sem. A kard Prágába kerüléséről is Nagy Géza álláspontja a legvalószínűbb: minden bizonnyal IV. Béla lánya, Anna hercegnő vihette azt Prágába 1270-ben, apja halála után. (A dolgozat magyar nyelvű változatát 1. Fodor 2000; 2002) Fodor István
