Folia archeologica 45.

Dienes István: A honfoglalás kori magyar kovácsok egyik mesterfogásáról (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István)

FOLIA ARCHAEOLOGICA XLV. 1996. BI DAPEST HONFOGLALÁS KORI KOVÁCSAINK EGYIK MESTERFOGÁSÁRÓL* DIENES István (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István) Az alábbiakban egy saját ásatásomból származó, már közel egy évtizede beleltározott és a nyilvántartási munkák alkalmával alaposan megfigyelt tárgyból indulnék ki, amelynek egész díszítési rendszerét még akkoriban megfejtettem, a múzeumi naplóban rögzítettem, anélkül, hogy bármiféle párhuzamot kerestem vagy felhasználtam volna a tárgy ékítményei készítésének módozatáról. Ez a tárgy nem más, mint egy szablya. Möller János altonai tanítómester, aki 1814-ben megírta kora gazdaságföldrajzi és áruismereti tankönyvét, amely oly gazdag tárháza a mesterségbeli ismereteknek, hogy Mokri Beniamin hazánkfia nyomban vállalkozott rá, hogy szép nyelvezettel magyarra átültesse.

1 (Ne feledjük Kazinczy korában vagyunk, aki szüntelenül arra buzdítottta kortársait, hogy európaivá kell emelni a magyar műveltséget, s evégből sorra fordítottak külhoni műveket), „A jó kardoknak, szablyáknak 's a' t. tulajdonságaik." című fejezetét ekként indítja: „ Hogy az illyetén nemű fegyverek jóknak neveztessenek, azoknak jó atzélból készülteknek, jól megödzötteknek és végre tsinosan kipallérozottaknak kell lenni..."

2 Minden bizonnyal mindezen követelményeknek pompásan megfelelne az a X. századi - honfoglalás kori - szablya, amely Tiszavasváriban, vagyis Büdszentmihályon 1971 tavaszán a véletlen folytán került napvilágra. Megfelelt volna persze akkor, ha egy jó évezredig nem lappang a földben, lia a szablyát rejtő sírra nem egy földgép akad reá, lia a temetkezést a gép nem sérti meg, ha a sírt a bányamester nem bontja ki, lia a szablya ennek folytán nem szikkad néhány napig a tűző napon, amíg én, Csallány kifejezett kívánságára, hívására Pestről a helyszínre érkeztem. A szablya őszintén szólva - első látásra - nem volt túl csábító zsákmány egy régész számára, hiszen pengéje szétesve, 4 darabba törve, a csúcsa nélkül feküdt a férfiváz baloldalán, markolatának vagy koptatójának apró darabkáját a sír mellé *E dolgozat Dienes István azonos című előadásának a szövege, amely 1988. április 19-én hangzott el Szegetlen, a „Honfoglalás - honfoglalók" c. tudományos konferencián. (A tanácskozásról és az előadások rövid tartalmáról Id. Fodor 1990, 1991.) A szerző hagyatékában lévő kéziratos szöveg 17 oldal terjedelmű, ebből 13 oldal gondosan leírt fogalmazvány, utolsó négy oldala pedig lazább szerkezetű vázlatnak tekinthető. Az előadáshoz készített jegyzetek alapján nyilvánvaló, hogy szerzője terjedelmesebb formában, a párhuzamok jóval szélesebb körének bevonásával kívánta végleges formába önteni tanulmányát. (Erre utal az előadásszöveg utolsó oldalainak vázlatos kidolgozottsága is.) Az előadás szövegéi Dienes István nem látta el lábjegyzetekkel, ezeket a kézirat és a hozzá mellékelt feljegyzések alapján állítottam össze. A szerkesztőség úgy véli, hogy a kézirat jelen formájában való közzététele is nagyban gazdagítja honfoglalás kori régészeti szakirodalmunkat, hiszen Dienes István jelentős új felismerését teszi közkinccsé. - F". I. 1 Möller 1814. 2Uo. 111.