Folia archeologica 45.
Dienes István: A honfoglalás kori magyar kovácsok egyik mesterfogásáról (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István)
182 DIENES ISTVÁN dobva találtam meg, ellenzője darabokra hullott, függesztőfülei közül is csak az alsó volt már meg, a füleket rögzítő pántok közül négy helyett csak háromra, illetőleg ezeknek is csak töredékére leltem. (1-2. kép.) A sír fölé hajolva, a szablyát tisztogatva mégis találtam valami vonzót ebben az ezeresztendős szétroncsolódott tárgyban, hiszen különböző pontjain a verőfényben apró fémszálak csillantak meg, amiből megsejtettem, hogy a tárgynak olyan titka van, amit majd nekem kell megfejtenem, bár vérmesebb reményeim, amikor a szablyát felszedtem és a belőle maradt vastörmelék-kupacot elcsomagoltam, a cifrázat rendszerének megoldását illetően aligha lehettek. Ott a helyszínen nem rémlett fel bennem, hog)' már valaha is láttam hozzá hasonlót. 3 Először is megkísérlem az egy dobozfedélben elférő roncsaiból megjeleníteni magát a szablyát. A honfoglalóinknál szokványos szablyáról van szó, amelynek markolata az él felé hajlik; azt hogy ez jóféle acélból volt-e, pengéje ki volt-e „völgyelve", ahogy aztMokri oly szemléletesen mondja - a fílutrinne-ből eredő vércsatorna tükörszavunkat jobbal helyettesítette - ez egyértelműen ma már nem dönthető el, legfeljebbb a párhuzamok alapján valószínűsíteni lehet. A szablya ellenzője is jellegzetes: felülnézetben csónak alakú, oldalról szemlélve két szára lefelé görbül és gömbösen végződik. Markolatát a faborítás fölött-hajói sejtem-vaslemezzel burkolták be. Ugyancsak vaslemezből készültek a szablya D-alakú fülei is, valamint azok a keskeny pántok, amelyek körbefogták a szablya hüvelyét és a függesztőfüleket a hüvelyhez kapcsolták. A felső, a feltárásig elkallódott függesztőfül közvetelenül a torkolat alatt volt, erről tanúskodott a nagyjából helyén maradt alsó pántja. A másik fül egy centiméter széles pántjait lejjebb, a torkolattól mérve 27,5-28,5 cm-re, illetve 32-33 cm-re találtam a pengén keresztben fekve, ezeken a pontokon volt tehát rögzítve a szablya megmaradt füle. A függesztőfülek készítésének és felrakásának menetét a következőképp kell elképzelnünk. (Amit most elmondok, ahhoz felhasználtam az avar kardokból adódó tanulságokat is, különösen azon tapasztalatokat, amelyeket Tavas Imre a visegrádi múzeum főrestaurátora szerzett és rögzített a Duna 1974. évi kotrásakor Visegrád térségében talált kora—avarkori hosszú kétélű kard restarurálása és helyreállítása során, mert ez a kard viszonylagos épségével kitűnik a többi közül, lavas Imre a dokumentáció részleteit rendelkezésemre bocsátotta, és a kardot magam is tanulmányozhattam. 4 ) : ,A Tiszavasváritól északra (Tiszalök felé) fekvő Aranykerti táblában - a határrész másik elnevezése: Szorgalmatos - a Vasvári Pál MGTSz 1971. április 3-án homokbányát nyitott, ahol már az első napon honfoglalás kori sírra bukkantak. A bánya művelése és a sírok előkerülése a következő napokban is folytatódott. A szóban forgó 1. sírt április 18-án bolygatta meg a földgép. Ezt április 19-én Munkácsi István, a TSz bányaművelésre félügyelő alkalmazottja jelentette Hunyadi Józsefnek, a helyi múzeum vezetőjének, aki értesítette Csallány Dezsőt, a Szabolcs-Szatmár megyei múzeumok akkori igazgatóját. Csallány Nyíregyházáról kiszállt a helyszínre, megszemlélte az előkerült temetkezést, majd április 20-án telefonon értesítette erről Dienes Istvánt a Magy a r Nemzeti Múzeumban, s felkérte ot a leletmentő ásatás lebonyolítására. Felkérését másnap levélben is megismételte. Dienes április 22-én érkezett a helyszínre Bánó Attila grafikussal, akivel másnap lerajzoltatta a sírt, a leleteket és a csontvázat felszedte és elcsomagolta. A felnőtt férfi váza nyújtott helyzetben, fejjel nyugatnak feküdt, szablyáját testének bal oldalára helyezték, a bal karcsonttal párhuzamosan. Az elhunyt lábaitól balra került elő a lókoponya és mellső lábcsontjai (a hátsó lábcsontokat a homokkitermelés alkalmával kidobták), a lókoponya és az elhunyt bal lábszárcsontja között egy vaskengyel töredéke (füle) került elő. (1. kép.) A hiányos szablya (pengéjének vége törött le) sírban mért hossza: 78 cm. A leletmentést Dienes István három szakaszban (1971. április 22-30, május 17-23, július 7-10.) végezte, s összesen 16 sírt tárt fel, további négynek pedig az etőkerülési helyét rögzítette. A 20 sír nagyjából két észak-déli irányú sorba rendeződik, amelyek közül nyolc lovassír volt. Az 1. sír a temető Keleti sírsorában, annak déli szárnyán helyezkedik el, ahol a X. század első két harmadára keltezhető nyugvóhely korábbi temetkezései sejthetők. (Ld. Dienes 1972a, továbbá Dienes 1986, 104, 106. 45, 47. kép.; Révész 1996.) 4Vö. Tavas 1978, 1995. - A kardpenge és a hüvely kialakításának ismertetésénél Dienes István Tavas Imre kéziratos szakdolgozata mellett Halmágyi Szabolcs és Riedel Lóránt könyvére támaszkodott. Az ő munkájukból vette át a 3. kép 1-4. számú illusztrációit. Ld. Halmágyi - Riedel 1986, 75-76, 81.
