Folia archeologica 45.
Tóth Endre: Dr. Soproni Sándor ( 1926-1995)
24 TÓTH ENDRE feltérképezését és feltárását. Fáradhatatlanul járta a Duna mentét, megtalálta a római táborokat, őrtornyokat, vagy csak a tapasztalatait felhasználva, terepjellemzőik alapján, jó érzékkel megsejtette helyüket. Szinte mindegyik katonai objektumban ásatást, sok esetben pedig teljes feltárást végzett. Pályája kezdetén megtalálta és feltárta a visegrádi Sibrik-dombi római tábort. Nemcsak a római kor hadtörténetéről alkotott ismereteinket gyarapította egy különleges alaprajzú védműves tábor feltárásával, hanem a kora Árpád-kori Visegrád kezdeteihez is új eredményeket hozott. Munkásságának köszönhető, hogy a Dunakanyar menti római limes erődítései, topográfiája, késő antik története ismertté vált. A Duna-kanyar római erődrendszerének kutatását akkor is tovább folytatta, amikor 1961-ben a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályára került. A pilismaród kiserőd, majd jó néhány késő római őrtorony feltárását ez időben végezte, és topográfikus munkáinak eredményeit két könyvben foglalta össze (Der spätrömische Limes zwischen Esztergom und Szentendre, Budapest 1978, Die letzte Jahrzehnte des pannonischen Limes, München 1985). E munkákban nemcsak számos, megalapozott eredményre jutott, hanem a limes-mente és Pannónia késő antik története további kutatásának is biztos alapját jelenti. Kutatásai, egyre jobban elmélyülve a késő római hadügyek problematikájában, két témában végzett terepmunkával tovább bővültek. Patay Pállal és Garam Évával együtt egy évtizeden keresztül végezték fáradságos munkával az alföldi hosszanti sáncok helyszíni kutatását és feltérképezését: munkájuk eredményeként Magyarország legnagyobb, egységes és összefüggő régészeti objektuma vált pontosan ismertté. Áföldsáncok létesítésének idejét sikerült meghatároznia. Kimutatta, hogy a szarmata területen húzódó védelmi rendszer miként illeszkedik a 4. század római stratégiai koncepciójába. Soproni Sándornak jutott a Csörszárok értelmezésének feladata: a sánc a késő római, a szarmatákkal folytatott védelmi politika eredménye. Mintegy a birodalom külső, védelmi övezete, amelyet a későbbiekben az Alföldre települt népek is felhasználtak. A sáncok 4. századi elkészültét bizonyítja, hogy északnyugaton, a Dunától való indulásnál, Felsőgödön, a Barbaricumban, egy kerek oldaítornyos késő római erődítményt talált: ennek ásatására már nem futotta az erejéből. Megkezdte és két éven keresztül folytatta az alsóhetényi erőd feltárását. Az ásatással ráirányította a figyelmet a Dunántúl belsejében a késő római időben létrehozott erődökre, amelyeknek rendeltetésében a kutatók korábban bizonytalanok voltak: erődített városként, villagazdaság, vagy nagybirtok központjaként interpretálták. Megépítésük ideje sem volt 3-4. századon belül eldöntve. E véleményekkel szemben meghatározta és bizonyította ezeknek a létesítményeknek az építési idejét. Megállapította, hogy az addig ismert kerek oldaltornyos erődfalnak egy korábbi, Nagy Konstantin-kori első periódusa is van. Ezzel meghatározta keletkezésük korát, és az első periódus patkó és legyező alakú toronyformái és más érvek következtében katonai rendeltetésük kétségtelenné vált. Az erődöket egy belső-pannoniai védelmi vonal részeként értelmezte. A topográfiai kutatások mellett nevéhez fűződik a Római Birodalom térképének, a Tabula Imperii Romani Aquincum-sarmizegetusai kötetének és térképlapjának megszerkesztése. Ezenkívül más, fontos forráskiadások készítésében is tevékeny részt vállalt. A magyarországi római feliratkorpusz harmadik kötetében a Duna-kanyar feliratait gyűjtötte össze, és haláláig dolgozott a feliratkiadás számára (mérföldkövek, az Alföldön előkerült feliratok). Munkássága a római korszak történetének és kultúrájának számos más területére is kiterjedt, amiről tanulmányai tanúskodnak. Több római kori éremlelet megmentése és közzététele, numizmatikai és a kapcsolódó témákból készült publikációk fűződnek a nevéhez a Numizmatikai Közlönyben, a Folia Archaeologicában, a Debreceni Déri Múzeum Évkönyvében.