Folia archeologica 45.
Beszédes József: Dioscuros ábrázolású sarokkő Alsóhetényből
150 BESZÉDES JÓZSEF valamint a Dioscuros figura és a tér kapcsolata; a fejet ugyanis olyan módon faragták ki, hogy enyhén lefelé, a szemlélőre nézzen. Ez a szobrászati megformálásmód csak magasabb sírépítményeknél indokolt. A hetényi belsőerőd tekintélyes mennyiségű spoliaanyagából ezenfelül előkerült egy Silenost vagy Iuppiter Ammont ábrázoló oromzati záródísz is 4 6 (15. kép). Az ehhez hasonló oromdíszeket sírépítmények tetőgerincén helyezik el, mint ahogy ez Sempeterben, C. Spectatius Priscianus, Q. Ennius Liberális és C. Spectatius Secundinus síremlékein is látható. 4 7 A hetényi oromzati záródíszt ennek alapján szintén magasabb sírépítményhez sorolhatjuk, amit a fej erőteljesen lefelé néző beállítása is megerősít. Az egyező márvány anyag és a szobrászati megformálás hasonlósága alapján (plasztikusan kiemelkedő szemgolyók, duzzadt arc) könnyen elképzelhető, hogy a netényi sarokkő és az oromdísz egyazon síremléket díszítették, ami újabb bizonyítékot jelentene sarokkövünk sírépítményelemként való meghatározásában. Hátramaradt még annak a kérdésnek a felvetése, hogy eredetileg hol állhatott a sírépítmény, amelyhez sarokkövünk és valószínűleg az oromzati záródísz is tartozott. Erre ma még pontos, egyértelmű választ nem tudunk adni, de az a tény, hogy a reliefek felülete a másodlagos felhasználás ellenére is meglepően jó állapotban maradt meg, inkább azt jelzi, hogy nem nagy távolságból hozhatták őket az erődfalba való beépítéshez. 4 8 Leginkább az alsóhetényi belsőerőd körzetében kell keresnünk a felállítási helyet. 4 9 A sarokkő figurális oldalainak párhuzamai, a nor-pannon motívum pontos megfelelői, a színvonalas kidolgozás és nem utolsósorban a márvány anyag alapján nem csupán FI. solvai hatásról, hanem többről; solvai műhelytermékről beszélhetünk a hetényi kőhasábbal kapcsolatban. A solvai mesterek a durvára lefaragott márványtömböket részben a Mura, Dráva vízi útjának kihasználásával szállították tovább és a felállítási helyen (Alsóhetény közelében?) faragták ki a részleteket. '" A solvai kőfaragóknak ilyen messzi vidékre való eljutása nem meglepő; poetoviói műhelyek hasonlóképpen szállítottak sírkövet, kőossuáriumot Zala megyén kívül, 5 1 a Balaton környékére is, 5 2 hatásuk pedig Mursa 4 6 Anyaga márvány. Méretei: m.: 32, sz.: 55, megmaradt v.: 80 cm. Tetején két hosszanti irányú csaplyuk látható. Méreteik: 4,5x5 cm, mélységük: 6 cm. A nagyjából trapéz formájú oromzati zárókő homlokzati oldalán erőteljes plaszticitású szakállas fejet faragtak ki, hosszú lelógó fülekkel. A fej homlokközéptől fölfelé eső része, a halántékok, valamint a fülek felső része letörött. Kisebb sérülés van az orron is. A zárókő hátsó részén, a két szélen oldalirányú bevágás látható. 4 7 Kranz 1986, 1., 2., 3., 17., 27. képek; További példákat a felső-ausztriai Zelkingből, Eckhart 1976, Kat.Nr. 100., Taf. 39. és Hafnerbachból ismerünk. Ubl 1979, Kat.Nr. 83., Taf. 34. 4, 1 Továbbá nehezen képzelhető el, hogy az erődépítésnél igénybevett valeriai csapatok más provincia területéről szállítsanak köveket. Az egy helyről való származást erősíti a többi befalazott kőemlék viszonylag egységes stílusa is. Tóth 1987-1988, 55. 4 9 Alsőhetényben, az erőd melletti és vele egykorú IV. századi temetőn és településen kívül, korábbi település meglétét is valószínűsíteni lehet. Tóth 1987-1988, 54., valamint 56. Ezenkívül Felsőleperd és Dombóvár is szóba jöhet mint származási hely. Az előbbi lelőhelynél - amely az alsóhetényi erődtől É-K-re, mintegy 8 km-re fekszik - nagy kiterjedésű területen római épületmaradványok vannak. Tóth 1987-1988, 56.; Wosinsky M., Tolnavármegye története. Az őskortól a honfoglalásig. I. rész 2. kötet (Bpest 1896) 772. Bár a terepbejárások inkább késő római településre utalnak, (Tóth Endre szóbeli közlése) régészeti feltárások hiányában nem zárhatunk ki korábbi periódusokat sem. Dombóvár pedig az It.Ant. Pons Mansuetiana átkelőhelyével való azonossága alapján vehető tekintetbe. Tóth 1987-1988, 57. 5 0 Készre faragott reliefek szállítása nehezen képzelhető el a hosszú út és a többszöri átrakodás sérülésveszélyei miatt. Erdélyi 1974, 156. 5 1 MócsyA., Római sírkő Magyarszerdahelyről. FolArch 9 (1957) 85. 6 2 Lengyeltóti (Somogy m.) környékéről származó kőossuárium. MócsyA., Poetovioi kőossuárium a Balaton vidékről. FolArch 16 (1964) 43., 45.
