Folia archeologica 45.
Beszédes József: Dioscuros ábrázolású sarokkő Alsóhetényből
DIOSCUROS ÁBRÁZOLÁSÚ SAROKKŐ 149 15. ábra Oromzati zárókő a hetényi belső erődből Abb. 15 Giebelschlußstein aus der Binnenfestung in Hetény és sírkertek 4 3 alapján azonban levonhatunk néhány általános következtetést Pannoniára vonatkozóan is. A sírépítmény nagyobb méretei, gazdagabb szobrászati díszei miatt jóval költségesebb síremlékforma lehetett, mint az egyszerűbb architektonikus felépítésű sírkert. Ennélfogva az igényesebben kifaragott, drágább anyagból (márvány) készült sarokköveket sírépítményekhez társíthatjuk. Ugyancsak fontos szempont a sarokkő felületének kiképzése is, különösen az illeszkedő oldalaknál, valamint a felső síknál. A sírépítményeken ugyanis, ahol akár több emelet magasságban, több építészeti elemet kellett pontosan összeilleszteni, elengedhetetlen volt, hogy a sarokköveket megfelelően simára faragják, míg a sírkerteknél, ahol leginkább csak eg)' koronázóclíszről, vagy homlokzati kőlap becsatlakozásáré)! kellett gondoskodni, ez nem volt feltétlenül fontos. 4 4 A hetényi sarokkövet színvonalas kiképzése, oldalainak megfelelően lefaragott illeszkedési felülete, márvány anyaga révén joggal sorolhatjuk a sírépítményelemek közé. Ezt a megállapítást erősíti a két, darabunkkal rokon feldkircheni sarokkő, amelyeket szintén nagyobb síremlék elemeinek tartanak, 4 5 4 3 Elsősorban a sempeteri, grazi, aquileiai, borettói és sarsinai példákra gondolunk. Sempeter: Kleinenc, J. - Kolsek, V. - Petru, P., Anticne grobnice v Sempetru. Antike Grabmonumente in Sempeter (Ljubljana 1972); Kranz 1986, 193., Graz: Schober 1923, 195., 203. kép; Aquileia: Brusin, G., Aquileia e Grado (Padova 1973) 60., 35. és 36. kép; Toynbee, J.M.C., Death and Burial in the Roman World (London 1971) 79.; Boretto: Pflug, H., Römische Porträtstelen in Oberitalien (Mainz 1989) Kat.Nr. 58., Taf. 14 és 15.; Sarsina: Frova, A., L'Arte di Roma e del Mondo Romano (Torino 1961) 54., 45. kép. 4 4 A Március 15. téren előkerült egyik sírkert sarokkő oldalán téglaporos habarcsmaradványokat észlelt az ásató, ami vagy arra utal, hogy jelen esetben falazással készítették el a sírkertet (olcsóság), vagy arra, hogy a becsatlakozó homlokzati kőlap illeszkedési pontatlanságait egyenlítették ki a hal barcs által. Nagy. T., Római kőemlékek Transaquincum területéről. Bp.Rég. 15 (1950) 371., 8. és 9. kép. 4 5 Hudeczek 1976, 97.
