Folia archeologica 44.
Gerelyes Ibolya: Iszlám hatások a 16-17. századi magyar ötvösségben
ISZLÁM HATÁSOK A MAGVAR ÖTVÖSSÉGBEN 207 12. ábra „Moreszkkel" díszített ékszerládika. Jamnitzer 1985. nyomán Fig. 12. Case ornamented with „moresque" motif. After Jamnitzer 1985. mutatja, hogy a magyarság által használt török tárgyak sorában a legfontosabb helyen a textilneműk, szőnyegek, díszfegyverek és lószerszámok álltak. 2 7 E jegyzékeket átnézve azt tapasztaljuk, hogy a nagyszámű díszfegyvert leszámítva, török ötvöstárgy igen ritkán került magyar tulajdonba. 2 8 A török hatásra készülő díszfegyvereken egy valóban közvetlen oszmán befolyás érzékelhető mind formailag, mind pedig a díszítőmotívumok tekintetében, ez utóbbi azonban igen erősen eltér a fent elemzett ötvöstárgyakon megfigyelt díszítőrendszertől. 2 9 A fentiek alapján a 16. századi ötvöstárgyainkon megjelenő arabeszkes díszítést, illetve az oszmán művészetre jellemző kartusokat nem eredeztethetjük közvetlenül az oszmán-török művészetből. Ez ellen szól az is, hogy a vizsgált motívumok rokonságot mutatnak ugyan, mégsem teljesen azonosak a oszmán-török művészet szóban forgó elemeivel, sőt nagyon komoly átformálódást, eltéréseket tapasztalhatunk. A magyarországi és erdélyi ötvösök által használt előképet tehát nem az oszmán művészetben, hanem valahol másutt kell keresnünk, de feltétlenül olyan területen, ahol mind a korabeli iszlám, mind pedig az oszmán-török művészet hatása érvéiiyre jutott. A 16. század első felétől a Nyugat-európai érett reneszánsz művészetben egy addig nem, vagy csak elvétve alkalmazott űj motívumrendszer tűnt fel, pontosaidban az akkoriban nagyobb számban megjelenő mintakönyek révén egyre szélesebb körben vált ismertté. E motívumrendszer legfontosabb eleme az oszmán-török díszítőművészetből - elsősorban könyvkötésekről átvett - hosszanti irányban elnyújtott, több karéjos kartus volt, melynek belső terét a kartusokon belül általában alkalmazott stilizált virágok, levelek, bimbók helyett, illetve azok mellett, az inkább a teljes felületek lefedésére szolgáló stilizált arabeszkkel töltötték meg. Ilyen, az oszmán művészet hagyományaira támaszkodó, ívelt vonalvezetésű kartusok és hegyes végű, kettéágazó leveleket formázó klasszikus arabeszkek szerepelnek például Giovanni Antonio Tagliente 1530-ban, Velencében megjelent mintakönyvében, illetvek csaknem két évtizeddel később Peter Flötner 1549-ben, Zürichben kiadott munkájában. 3 0 A 16. század első felében Európa-szerte megjelenő minta2 7 Gerelyes, 1990-92, 181. 2 8 Török ékszert például csak a legritkább esetben találunk. Vö. Radvánszky 1879, II. 125., Történelmi Tár 1883. 761-762. 2 9 Gerelyes 1991, 2., 4„ 5. ábra. 3 0Giovanni Antonio Tagliente, Opera nuova... intitolataesempiodi raccammi. Venice 1530, Peter Flötner, Arabesken. Zürich 1549. Vö. Clair 1973, 19. és 26. tételek.
