Folia archeologica 44.
Tóth Endre: Ókeresztény ládikaveretek Ságvárról
ÓKERESZTÉNY LÁDIKAVERETf.K 131 szik ez annak ellenére, hogy a lemezeknek ez a része az összehajtás miatt sérült. Ha tehát négy, álló téglalap alakú, 65 mm szélességű képmezővel, és a két szélén egy-egy félszélességű sima szegéllyel (együtt 45 mm) számolunk, 30,5 cm szélességhezjutunk. Ez a méret pedig megegyezik a típusba tartozó ládikák szélességével. Ezért az sem valószínű, hogy a sorban még egy ötödik képmező is volt. Ez esetben szélessége a típus többi példányáénál nagyobb (37 cm): a lehetőség azonban véglegesen nem zárható ki (lásd az idézett fenékpusztai ládikát). A ságvári ládika előlapjának díszítési sémája ugyan meghatározható és típusba sorolható, de az ábrázolás egészének témája és annak rendszere a bizonytalan kiegészítés miatt ikonográfiailag csak korlátozottan elemezhető. A rekonstrukció fontos, ámde megoldhatatlan kérdése a második lemez elhelyezése. Ez az előlap-ábrázolás kompozícióját és jelentését alapjában befolyásolja. Gáspár Dorottya a két lemezt egymás alá helyezve egy ládikát rekonstruált 5 0. A lemezeken azonban senmii olyasmi nem figyelhető meg, amiből biztonsággal lehetne következtetni arra, hogy egy vagy két ládikához tartoztak-e. A szemétgödörben faszerkezetnek nem volt nyoma, a lemezeket összehajtva, tehát a deszkákról leszedve találtuk. Elvileg mindkét lehetőség fennáll. Ezért csak a ládikák általános jellemzőiből és a ságvári lemezek ábrázolásaiból tudunk kiindulni. A 4. századi ládikák díszítésére pedig kétségtelenül jellemző a képinezők akár többszörös ismétlése. Ez nemcsak az egyszerű díszítőmotívunimá alakult medúzamedaillonnál, az oroszlánfej-protoménal érvényesült, hanem a Bellerophon-ábrázolásoknál és a bibliai jeleneteknél is általános 5 1. Különösen a novaijai ladikán szembetűnő az 5-5 képből álló ó- és újszövetségi jelenetek ismétlése 5 2. Esetenként a múzsákat ábrázoló feliratos leniezeket éppúgy megduplázzák, mint az évszak-perszonifikációkat 5 3. Úgy látszik tehát, mintha a képmezők gyakran többszörös ismétlődése a ládikadíszítések műfaji sajátossága lenne. Azaz a használó - megrendelő - számára közömbös volt, hogy a minták hányszor ismétlődnek, amint ez például a szarkofágfaragásban az évszak-perszonifikációk ábrázolásánál megfigyelhető. Ennek a ládikanasználók mentalitásán kívül az is oka lehetett, bog) 7 a kerek és négyszögletes képmezők figurális ábrázolásainak mintakészlete korlátozott volt. Különösen a kisebb méretű Képmezők esetében még a kilenc múzsa sem volt elég az előlap díszítési szerkezetének a kitöltésére. A pannóniai keresztény művészetben korlátozott számban használt bibliai témák sem tették lehetővé az ismétlés nélküli díszítéseket (a ládikavereteken látható biblikus témák: Mózes vizet fakaszt a sziklából, Mózes a csipkebokornál, Dániel az oroszlánok között, Ábrahám áldozata, Jónás a lugasban, a tanító Krisztus, Jó Pásztor, Lázár feltámasztása, kánai menyegző borszaporítás, kenyérszaporítás, a vakon született meggyógyítása, apostolábrázolások). Még inkább szükség voll ismétlésre a kisebb létszámú csoportok, mint az évszak-perszonifikációk esetében. Kérdés azonban: vajon minden témánál és minden időben érvényesült-e a közömbösség a többszörözés iránt? A leletcsoport egy olyan, viszonylag későbbi darabjánál is, amilyen a ságvári ládikaveret? Egy olyan darabnál, amelyiknél legalábbis szóba jöhet, hogy meghatározott ábrázolásokkal készült? A kérdést megválaszolatlanul kell hagynunk: az ismert emlékek alapján nem lehet dönteni. Ezért eredménytelen kísérletezni olyan vizsgálattal, hogy a ládika előlapján a típusra jellemző szerkezet mellett milyen más alakokat ábrázolhattak, és mi volt - amennyiben voll - az előlap kompozíciójának ikonográfiái programja. 5 0 Gáspár I)., Die Rekonstruktion des jüngsten urchristlichen Kästchenbeschlages von Ságvár, Mil (Arch Inst 10-1 I. (1980-1990) 117-119. 5 1 Lásd pl. az intercisai (Gáspár 1986, Nr. 515., 684., 694., 402,) és fenékpusztai (Gáspár 1986, 792.) ládikavereteket. 5 2 Lásd a 33. jegyzet irodalmát. 5 3 Lásd a keszthely-fenékpusztai ládika vereteit: Buschhausen A 48: Gáspár 1986, nr. 791., XV. labia.
