Folia archeologica 44.

Fodor István: Dr. Korek József (1920-1992)

10 FODOR ISTVÁN továbbszélesíteni a gyümölcskultúrát, ezért oltani, szemezni és az akkor legfontosabb mezőgazdasági műveletekre tanította a kisgazdákat, a törpebirtokosokat. Tejbegyűjtő állomást építettek, majd kultúrházat, a maguk erejéből, ahol összegyűlhetett a tanyavilág apraja-nagyja. Az éjszakai sötétségbe anyám próbálta bevinni a gyertya fényét: műkedvelő csoportok táncoltak, színielőadásokat tartottak, megtanította őket a higiénia elemeire és az akkor divatos berliner kendő kötésére. Látva ... szüleim munkáját, egyesíteni szerettem volna apám szorgalmát, szívósságát, anyám szellemiségét, hogy én is gyökeret eresszek, de bármilyen talajon mélyebbre ássak, szélesebb körben szolgaíjam a közt." Gyermekként tapasztalja meg azt a „cifra nyomorúságot" amelyben parasztságunk élt, s amelyet a harmincas években tárnak majd népi íróink legjobbjai a világ elé. Félénk tanyasiként csodálkozik rá a városra, amelynek 12 éves korától lesz a lakója: a Klauzál Gábor Reálgimnázium padjaiban ismerkedett a tudományok alapjaival, itt tett érettségi vizsgát is 1938-ban. Ugyanebben az évben iratkozott be a Szegedi Tudományegyetem történelem-földrajz szakára, s 1942-ben e tárgyakból kiváló minősítésű tanári oklevelet szerzett. Az egyetemen főként Banner János régészeti, Marót Károly ókortörténeti és Deér József középkortörténeti előadásai keltették fel figyelmét, s egyre inkább megszilárdult a régészet iránti vonzalma. Állandó résztvevőjévé vált Banner szemináriumainak, nyaranként bekapcsolódott az ásatási munkálatokba, segédkönyvtáros, demonstrátor lett, s 1943ban summa cum laude minősítéssel doktorált, régészetből és embertanból. (Értekezésében a szentes-kajáni avar temetőt dolgozta fel.) 1942-től már az egyetemi Régészeti Intézet díjtalan gyakornoka, mesterétől önálló ásatási feladatokat kap. A Délvidék egy részének, Bácskának visszakerülése után az intézet megbízásából a zombori múzeum és más - iskolai és egyéb - gyűjtemények feldolgozását kapja feladatul, közben Zenta és Zombor határában ásatásokat is végez. A díjtalan gyakornok 1942-től 1944-ig belföldi ösztöndíjat kap, ami nem biztosít számára valami fényes megélhetést. A délvidéki múzeumok és gyűjtemények anyagának számbavétele mellett a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége 1943 novembere és 1944 júniusa között nyolc hónapra a Szegedi Városi Múzeum anyagának leltározásávalbízzameg, havi 80pengős tiszteletdíjjal. Aleltározatlan anyag tömege fogadja, hiszen amióta 1937-ben Banner Jánost kibuktatták a múzeumi igazgatóválasztáson, senki sem törődött a régi és új gyűjteményanyag leltározásával és rendbetételével. Nem csupán Móra nagy ásatásai maradtak leltározatlanul, hanem a múzeumigazgató Csallány Dezső új feltárásainak leletei is. Korek József 4050 tétellel gyarapította a leltárkönyvet, s 11 000 leírókartont készített a nyolc hónap alatt. A háború azonban egy időre elvonja kedvelt foglalatosságától. Már hallani a tüzérségi fegyverek dörgését, amikor még sietve visszaviszi Zomborba a feldolgozásra kikölcsönzött gyíyteményanyagot. A feldolgozás az őskortól a honfoglalás korig ekkor már készen van, s Karcagon, a sok régészeti kiadványt szárnyra bocsátó Kertész Nyomdában várja a megjelenést. (Sajnos, a háború megakadályozta ezt: a képek kliséi készültek el, a szedés nagy része is, de könyv nem lett belőle.) 1944. szeptember elején vonult be katonai szolgálatra Szombathelyre, majd a nyilas hatalomátvétel után Jutasra vezényelték újoncképzésre. December végén hagyta el az iskolával együtt az országot, s nyugaton 1945 áprilisában esett amerikai hadifogságba, ahol kereken egy esztendőt töltött. A hacíifogság kegyetlen megpróbáltatásairól kéziratban lévő visszaemlékezéseiben számolt be. 1946. április végén látogat el először a szegedi múzeumba, s szemléli meg a vár épületében összehalmozott, pusztuló és hiányos gyűjteményt. A KOF 1946. május l-jétől 1948. május 1-jéig ennek a gyűjteménynek a rendbehozásával bízza meg, szerény tiszteletdíjért. Ugyanezen időben az egyetem Régészeti Intézetének díjtalan tanársegéde is ugyan, de ekkor már - Banner Jánosnak és munkatársai-