Folia archeologica 44.

Fodor István: Dr. Korek József (1920-1992)

DR. KOREK JÓZSEF (1920-1992) 11 nak a fővárosba költözése után - lényegében csak nevében létezik az intézet. Nagy szorgalommal lát neki a háborús károk helyrehozásának, saját kezűleg intéz szinte mindent: rakodik, csomagol, takarít, építőanyagot szerez és szállít. (Ez utóbbit, ahogyan lehet a szűkös időkben, még az újjáépülő szegedi híd anyagából is - a jó barát és segítőkész hídépítő mérnök segédletével. „Megloptam a szegedi hidat' írja a szegedi évekről szóló visszaemlékezései címéül.) 1947-re újrarendezi a régészeti kiállítást, fegyvertörténeti és éremtani bemutatót állít fel. Úgy tűnik, ismét megtalálta helyét a városban. Nem így történt. Az esetet maga így mondja el idézett cikkében: „1947-re múzeumi segédőri (ma muzeológus) állásra írt ki pályázatot Szeged város törvényhatósága. Beszereztem a pályázat alapfeltételeihez tartozó múzeumőri bizonylatot az egyéves szakmai mŰKÖaésről - elkelne ma is -, első helyen jelölt a KOF, igen magas ajánlással. Elmúlt a nagy izgalommal járó országgyűlési képviselő-választás, s aztán nagy csendben visszavonták a kiírt pályázatot. Főnököm sunyin mosolygott, csóválta nurkás nyakán szegletes fejét, Donászy Kálmán kultúrtanácsnok azonban megmondta:,Ilyenre most nincs pénze a városnak.' ... így nem volt más választásom, vehettem a kalapomat, ami nem is esett nehezemre, 250 forinttal honorált a KOF havonta. így elfogadtam a Magyar Nemzeti Múzeum segédőri meghívását, mert Szeged városának sem 1937-ben, sem 1947ben nem kellett dolgos múzeológus." Szakmai és szakmai közéleti tevékenysége a Nemzeti Múzeumban teljesedik ki. Itt 1948. május l-jétől 1953. február 1-jéig a Régészeti Osztály múzeológusa, majd négy évre főállású hivatalnok lesz: a Népművelési, illetve Művelődésügyi Minisztériumban lesz osztályvezető 1957. május 15-ig. Igen fontos szakasza ez életének. Mint régész szakember részt vesz a vidéki múzeumi gyűjteményeknek a kor szelleméhez igazodó, rohammunkában való rendbetételében és leltározásában, a nagy ipari beruházások leletmentéseinek szinte állandó munkatársa, s minisztériumi tisztviselőként éli át az 1956-os forradalom nehéz időszakát. Nem tőle, hanem kortársaitól hallhattunk ekkori emberséges magatartásáról. Mindent megtett, hogy megóvja a Nemzeti Múzeumot a pusztulástól, megakadályozta, hogy harci tűzfészekké váljon az épület, részt vállal a mentésből, látta, hogyan hamisították meg a kárfelvételi jegyzőkönyvet a háború után másodszor is az orosz katonai központtá vált múzeumban. De nemcsak a múzeumot, a gyűjteményeket igyekezett menteni, hanem az embereket is. A forradalom utáni megtorlás előestéjén mindenkit, aki részt vett a forradalmi eseményekben, a lehető legtávolabbi múzeumba helyezett át, hogy elrejtse őket a pufajkát öltött ávósok szeme elől. A helyi hatalmi szervek „éberségét" ugyan nem sikerült minden esetben kijátszania, mégis számos kollégáját mentette meg a meghurcolástól. 1957-ben visszatér a múzeumba s az Adattár vezetője lesz, amely ebben az időben még kulcsszerepet játszott a magyar régészetben: általában ide futottak be a leletbejelentések, s innen szervezték meg, s többnyire finanszírozták is a leletmentő ásatásokat. Ettől kezdve egészen 1976-ig Korek József az Ásatási Bizottság munkatársa is. Nem csupán a beérkezett dokumentációkat ellenőrzi, hanem személyesen meglátogatja majdnem az összes ásatást. Pályakezdő fiatalként tapasztalhattam, hogy egyáltalában nem a főnök gőgjével, hanem segítő, közvetlen kollégaként. Még idős korában, betegen, amikor ő maga már nem végzett feltárásokat, minden nyáron vállalta a fárasztó, kimerítő vidéki utakat. Ismert mindenkit, akinek bármi köze volt a régészethez, vagy múzeumokhoz, Vásárosnaménytől Sopronig. Sok barátot és támogatót szerzett szakterületünknek. 1961. július l-jétől nevezték ki a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóhelyettesévé, s ebben a beosztásban dolgozott egészen 1990-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Meghatározó szerepe volt a múzeum irányításában, a nem ritkán adódó ellentétekben mindig ő játszotta a mérleg nyelvét, a cél érdekében igyekezett összefogni munkatársait. Közvetlen, jó viszonyt alakított ki mindenkivel, a segéd-