Folia archeologica 43.

Tibor Kovács: Két Hajdúsámson - Apa típusú tömörmarkolatú kard a Duna-Tisza közből

VOLLGRIFFSCHWERTER VON HAJDÚSÁMSON - APA-TYP 67 Mind formáját, mind díszítését tekintve, a dunavecsei kardot (1-2. kép) csak részlet azonosságok kötik az imént felsoroltakhoz, mert egészében mindegyiktől eltérő. Lapos, ovális markolatgombja az apai 2. (4. kép 3), a nagyváradi (4. kép 1) és a téglási (3. kép 4) kardokéhoz hasonló. Azonos jellegű a dunavecsei és a téglási példány e részének „ívelt oldalú", sraffozott háromszögekből alkotott díszítése is, amely valójában egy virágszirom szerű üres felületet „emel ki".

8 Kardunk egyenes oldalú markolata - a többitől eltérően - a vállrész felé kissé szűkül. E tekintetben csupán a rövidebb markolatú, ismeretlen lelőhelyű magyarországi példánnyal rokon (3. kép 2). Vízszintes sávokba rendezett díszítésének egyes elemeihez hasonlót a hajdúsámsoni kard markolatán találunk (3. kép 1). A külön készült pengerészt - hasonlóan az apai 2., a téglási, a sarkadkeresztúri (3. kép 3) és a nagyváradi példányhoz négy nitszeggel kapcsolták a markolathoz.

9 Figyelmet érdemel, hogy a markolat vállrészének belső íve szinte szabályosan köralakú. Ugyanilyen a hajdúsámsoni, a sarkadkeresztúri, az apai 1. kard megfelelő része is (3. kép 1,3,4. kép 2).

1

0 A nitszegeket pontsor övezi, a nitek között pedig girlandmotívum ívelődik. E mintaelemek csak a nagyváradi és a téglási kardon láthatók. A dunavecsei kard pengéjének vállrészét olyan ívelt, sraffozott háromszögekkel és zeg-zug vonalakkal díszítették, amilyenek az analógiaként szóbajöhető példányokon nem fordulnak elő. A már többször idézett fegyverek körében egyedülálló módon, a penge uralkodó díszítését sraffozott háromszögekből álló sávok alkotják; de ilyenek képezik a markolat „keretdíszét" is. Igaz, sraffozott háromszög motívum borítja a hajdúsámsoni, a két apai és a téglási kard kisebb-nagyobb felületét is, ám ezek kombinációi erősen eltérnek a dunavecsei példányon láthatóktól. Bár e rövid, a forma- és mintaelemekre épülő összevetés azt mutatja, hogy a dunavecsei kard a szóbajöhető Kárpát-medencei kardok mindegyikével néhány szálon rokon, ám legtöbb részegysége az apai 2. (4. kép 3) és a téglási karddal (3. kép 3) mutat hasonlóságot. Ha az eddigi, a szűk típuskörre korlátozott vizsgálatot kiterjesztjük, a következő képet kapjuk. Miután a Kelet-Kárpát-medencében a koszideri fémművesség - tájanként változó mértékben közeli-távoli idegen elemeket is beolvasztva - a Hajdúsámson-Apa-i fémművességből fejlődött ki, ezért bizonyos forma- és (különösen) mintaelemek alkalmazása hosszabb időn át megfigyelhető. Ennek következtében a produktumok készülési idejének (földbe kerülésének) meghatározása nem egyszer nehézségekbe ütközik. Különösen vonatkozik ez a szórványleletekre és a sok esetben csak hiányosan fennmaradt kincsleletekre. Az utóbbi évtizedekben alapvető forrásértékű zárt leletek előkerülése, s különösen a hiteles telep- és temetőfeltárások számának erőteljes növekedése elősegítette azt a szemléletváltozást, amely révén oldódik a szűk időhatárok közé szorított, mereven értelmezett kincslelethorizontok „etalon szerű" figyelembe vétele a kutatásban. Konkrét témákat illetően, a hajdúsámsoni és az apai 2. kard között először E. Lomborg mutatott ki időbeli különbséget,

1

1 amit később B. Hänsel további megfigyelésekkel, pontosító időrendi elemzésekkel egészített ki, időben szétválasztva a hajdúsámsoni és az apai kincsleletet.

1

2 A közelmúlt évtizedeiben több olyan kincslelet került elő, amelyeidben a hajdúsámsoni

1

3 és a koszideri

1

4 fémművesség jellegzetes típusai, ill. típusváltozatai együtt fordulnak elő: Szeghalom-Károlyderék (1959),

15 Téglás (1970),

1

6 Tiszaladány (1988).

1

7 Ezek egyértelműen azt bizonyítják, hogy az időben egymást követő két fémművesség között semmilyen tekintetben sem voltak éles határvonalak, sőt, egyre jobban érzékelhetők az átalakulás „lépcsőfokai". Ennek