Folia archeologica 43.

Tibor Kovács: Két Hajdúsámson - Apa típusú tömörmarkolatú kard a Duna-Tisza közből

68 TIBOR KOVACS részeként, az apai 2. és a téglási kard erős hasonlósága megerősíti E. Lomborg és B. Hänsel imént idézett véleményét.

1

8 Az újabb konkrét adatok figyelembe vételével, a tárgyalt típusba tartozó Kárpát-medence-i kardok gyártási idejének sorrendjét Kemenczei T. a közelmúltban megjelent munkájában a következőképpen határozta meg: Hajdúsámson, Apa, valamint Téglás és Sarkadkeresztúr.

1

9 Amint fentebb - a részletazonosságok vizsgálatánál - megállapíthattuk, a dunavecsei kard leginkább az apai 2. és a téglási példánnyal mutat rokonságot. Ám kardunknak egyedi jelleget ad az a sraffozott háromszögekből alkotott motívum (kettős sor), amely díszítésének jelentős százalékát képezi. Ez a mintakombináció meglehetősen idegen a Kárpát-medence keleti felében. Területünkön csak a Nyergesújfalun (É-Dunántúl) talált tőrön fordul elő, amely nagy valószínűséggel Közép-Dunavidéki importnak vagy utánzatnak tekinthető."

1 Az erős hasonlóság egy középeurópai és egy (minden bizonnyal) Kelet-Kárpát-medence-i produktum között csak első pillanatban meglepő. Ugyanis nem egyedi esetről van szó. A tiszafüredi temető (Füzesabonyi kultúra) В 54 és В 115 sírjában egy-egy olyan nyélcsöves csákány került elő, amelyek szerkezetileg a középeurópai alabárdok és a Tisza-vidéki csákányok kombinációjának tekinthetők.

2

2 AB 115 sír leletei között - mások mellett - még egy csákány (nyéltaréjos típus vésett spiráldísszel) és egy eredetileg 3- vagy 5 nitszeges hosszú tőr is volt. Ez utóbbi azért érdekes, mert lekerekített markolatlapját a KözépDuna-vidéki tömörmarkolatú tőrökön gyakori, derékszögben törő vonalak alkotta minta díszíti.

2

3 Egyébként ilyen látható az e típuskörbe tartozó szentgáli (Észak-Dunántúl), valamint egy ismeretlen lelőhelyű magyarországi tőrön is.

2 Érdemes azt is szóbahozni, hogy néhány nyéltaréjos csákány (Mezőkomárom, Magyarország, Ernei)

2

5 nyéltaréjának alsó részét egy vagy több vízszintes borda díszíti. E mintaelem itteni feltűnése nagy valószínűséggel Közép-Duna-vidéki hatással magyarázható.

26 Végül valahol ebbe a körbe illik egy nemrég közölt Borsod megyei (ÉK-Magyarország) öntött, bordázott felületű karperec, amelyről Koós J. joggal feltételezi, hogy a Közép-Európa északi vidékein talált példányok helyi utánzata lehet.

2

7 Mindez arra utal, nogy a Kelet-Kárpát-medence fémművesei „nyitottak voltak" máshonnan származó technológiai vívmányok, a helyitől eltérő díszítőelemek befogadására, ill. azokat az itteni közösségek igényei és ízlése szerint alakították át. A jelek szerint mind biztosabban mondhatjuk: ez nemcsak Délkelet-Európára vonatkozott a Kr. е. II. évezred középső századaiban. Mindezek után arra kell választ adni, a dunavecsei és a fajszi kard készítési idejét, formáját és díszítését illetően „hol helyezkedik el" a Hajdúsámson-Apa típusú kardok között. Az európára tömörmarkolatú kardok kialakulásának centrumát és létrejöttük folyamatát hosszú ideje polémia kíséri a kutatásban. Konszenzus jött létre viszont abban, hogy a Kárpát-medencei példányok helyi produktumok.

2

8 Ezt a nézetet erősítheti, hogy a Bodrog-Tisza-Szamos-vidéken olyan mészkő és márvány markolatgombokat használtak (talán mediterraneumi példák nyomán) az ottományi kultúra korai szakaszának végétől, amelyek „utánzatát" véljük felfedezni az egyik legkorábbinak tartható magyarországi tömörmarkolatú kard (3. kép 2) bronz markolatgombjában.

2

9 Az e vidékről ismert, délkelet-európai jellegű középbordás tőröket is tekintetbe véve

3

0 feltételezzük, hogy a Hajdúsámson-Apa típusú kardok invenciója a Kárpát-medencét ért égeikumi hatás részeként születnetett meg valamely erdélyi vagy Felső-Tisza-vidéki műhelyben, ahol a közép-európai tömörmarkolatú tőrök gyártási technológiája sem lehetett ismeretlen.

3

1