Folia archeologica 43.

Mesterházy Károly: Az ún. tokaji kincs revíziója

Az ON. TOKAJI KINCS REVÍZIÓJA 229 valók időrendjében a lengyel adatok inkább negatív bizonyítékkál szolgálnak. Mivel 10. század végi, és 11. század eleji kincsleletekben fordul elő belőlük egy-egy ép, de többnyire töredékes darab, ezek nyilván annak az időszaknak maradványai, amelyben Magyarországon is divatoztak. E fülbevalók kialakulása még vitatott, és legkorábbi lelőhelyeik felkutatása a jövőre vár. A filigrándrót és gyöngykoszorú elemekből felépülő függők a nyitra—lupkai temetőben (17. sír) is feltűnnek. Nagyon közel áll hozzá szerkezetében a csókái késő avar temető 30. sírjának aranyozott ezüst fülbevalója, melyet Vinskiék bizánci importnak tartanak.

14

2 Eredetüket tekintve bizonyára bizánci előképekre mennek vissza, amelyekből a 9. század végén, 10. század elején Ukrajnában, helyesebben a polján törzs területén (máshol ugyanis nem fordulnak elő) kialakulnak a kiev-volhiniai típusú fülbevalók. Az ukrajnai kincs- és sírleletek időrendje (Kopievka, Kiev 124. sír) alapján azonban nem dönthető el, hogy az ottani leletek korábbiak-e vagy nem a magyarországiaknál. Erre csupán gondolhatunk abból a tényből, hogy e Fülbevalótípus kialakult formában a Kárpát-medencében a honfoglaló magyaroknál jelent meg. Következésképpen vagy magunkkal hoztuk, vagy közvetlenül a honfoglalás után kereskedelmi áruként került Magyarországra. Hazai elterjedésében az utóbbi lehetőséget látjuk inkább bizonyíthatónak. A szob—kiserdei 69-es sír, mint a temető egyik legszélső temetkezése, bizonyára nem köthető az első nemzedékhez, és így a fülbevaló korai keltezése nem lehetséges.

14

4 A Kolozsvár-Zápolya utcai 5. sírban két különböző fajta változat volt: a filigrán- és gyöngykoszorúkból épülő és a lemezes gömbdíszes fülbevaló is. A sírban még egy olyan „morva" díszgomb is volt, mint a „tokaji" kincsben. Az 5. sz. női sír mellett volt egy fegyveres férfi és egy gyermek sírja. Kovács I. családi csoportnak tekintette e három sírt, mivel el is különültek a többi sírtól. A másik csoportban volt a temető első generációhoz tartozó, rangos övet viselő halottja. így talán azt mondhatjuk, az 5. sír halottja nem Vereckénél jött az országba, hanem már itt született.

14

5 A maroskarnai sír nem alkalmas pontosabb keltezésre. A magyarországi) sírleletek tehát nem bizonyítják a 10. század eleji feltűnést. Az a tény is feltűnő, hogy nagy készleteket, egy-egy lelőhelyen több (tucat) példányt csak Ukrajnában és Moldovában találtak (Kopievka, Ekimauci). Míg egyes orosz temetőkben több sírban is előfordultak, addig Magyarországon legfeljebb az adott temető egy sírjában kerülnek elő. Az is szembeszökő, hogy a kopievkai kincs 27. fülbevalója éppen a 10. század közepén kerül elrejtésre, amikor a magyar sírleletekben éppen hogy csak feltűnik egy-egy darab. Az is feltűnő, hogy a honfoglaló magyarok első nemzedékéhez kapcsolható sírok körében alig találkozunk ezzel az ékszerrel. E kor jellegzetes temetőiben (Karos, Bezdéd, Kenézlő stb) nem is találkozunk velük. Jellegzetes középrétegbeli ékszereknek számítanak. Az oroszországi leletekben még akkor is kimutathatók (Denis, 11. század eleje), amikor már nálunk csak öntött másolataik, utánzataik fordulnak elő. Orosz földön 14

2 Chropovsky 1962.17. kép 1Dimitrievic-Kovacevic-Vinski 1962.15. 7. képKovrig-Korek 1960. 259. 102. t. 8.; Perhavko V. B. szerint a volhiniai fülbevalók prototípusa a provinciális-bizánci műhelyek hatására a késő avar művészetben alakult ki. Az avaroktól került tovább a minta Moráviába, Lengyelországba és Volhiniába. Ezért tartja e típusokat végülis nyugati szláv eredetű ékszernek Bjelorussziában (Sajbenpol, Strociskij eorodisce, de máshová sorolja Esmonyt). Perhavko 1986. 30. 14

3 Sedov 1982. 27. t

.\Sedov 1986. 195. 14

4 Bakay 1978. 38. XXII. t. 17, XXIII. t. Bakay a 10. század közepére keltezte az analógiák alapján. 14

5 Kovács 1942. V. t. 10, 12. 109.