Folia archeologica 43.
Tóth Endre: Későrómai sír Tihanyból. (A lemezből készült hagymafejes fibulák tipológiájához)
154 TÖTH ENDRE senbach hiteltérdemlően bebizonyította a Köln-braunfelsi üvegpohár ábrázolásainak vizsgálatával, hogy erről nem lehet szó 2 4: az ifjúképmások nem individuális portrék, és történeti személyiségekkel sem azonosíthatók. Ezzel a 4. században gyakori képtípussal egy ezüstkanál hasonló díszítésének kapcsán foglalkozom 2 3 А В 4 b típusba tartozó fibulák: 1. Aranyozott bornzfibula, Lh: Tihany, későrómai sírból (MNM 66.14.3.), Krisztusmonogrammal 2. Aranyozott bronzfibula, Lh: Ságvár, 114. sír. (MNM 9.1939.3.). A tűtartófelületet 5, a záródást 1. a kengyelgerincet 3 ifjúportré díszíti. Laur-Belart 1959,: Burger 1966, fig. 101, XCI/1 tábla 3. Aranyozott bronzfibula, Lh: Neviodunum (Drnovo pri Krskem, Szlovénia) temetőből, Ljubljana, Narodni Muzej). Ifjúportrékkal és Krisztus-monogrammal (9. ábra) S. Petru-P. Petru 1978, Tab. IV/3.: T. Knific-M. Sagadin: Pismo brez Pisave, Ljubjana 1991, 71, nr. 61. 4. Aranyozott bronzfibula, Lh: Bátaszék Kövesd, későrómai temető 108. sz. sír. A darabbal egyező példány Bonnban került elő (5. szám). Péterfi Zs., A Szekszárdi Béri Balogh Adám Múzeum Évk. 18 (nyomdában) 5. Aranyozott bronzfibula, Lh: Bonn. Jakobstrasse, férfisírból, Krisztus-monogrammal. (D. Haupt, Spätrömische Grab mit Waffenbeigabe aus Bonn. Archeologie en Historie) Brunsting-Festschrift, 1973, 315. Gallien in der Spätantike, Mainz 1980 nr. 216. 6. Aranyozott bronzfibula, Lh: Basel-Äschenvostadt, 379. sír. Laur-Belart 1959, 57. 7. Aranyozott bronzfibula, Lh. ism. (Paris, Louvre) A. de Ridder, Catalogue des bijoux antiques, Musée National du Louvre, Paris 1924, Nr. 948; Laur-Belart 1959, 65. nr. 1. 44,1 kép.: Heurgon 1958, IX. tábla 6. 8. Aranyozott bronzfibula, Lh. ism. München, Prähistorischen Staatssammlung 1980, 3642. GarbschOverbeck 1989, 74, nr. 13. A rajzos közlés szerint a tűtartója viseleti helyzetben jobbra nyílik. 9. Aranyozott bronzfibula, Lh: Comakovci, Bulgaria Ivanov 1972, 13. 10. Aranyozott bronzfibula, Lh: Tamuda (Marokkó) Gerharz 1987, 200. Volutás csoport A fibulák lényegesen eltérnek az előző csoportokétól. A fibularészek aránya közelebb áll az öntöttekéhez. A gömbök a szokásos méretűek, és az átmeneti jellegű ennsi típus (B 5 a) kivételével mindig gerezdeltek. A kengyel a korábbiakhoz képest keskenyebb: háromszög keresztmetszetű, és a keskeny gerinc általában díszítetlen. A tűtartót három-három plasztikus és áttört voluta keretezi. A csoportban a tű cserélhetőségét tovább tökéletesítették. Az egyik oldalgömb esetenként kicsavarható: csavarmenettel látták el, amely a későbbi és mai csavarokétól eltérően ellenkező irányban vágott menetű. Ilyen módon az oldalgomb meghosszabított tengelye egyúttal a tű rögzítésére is szolgál. Ez azonban nem mindegyik típusban fordul elő. Mindenesetre ez a fémtárgycsoport volt az egyetlen az ókorban, ahol sorozatban készítettek csavart. A megoldás a tűtartó átalakulásával járt: az oldalnyílás megszűnt. A tok oldalt zárt, és csak a kengyel felőli, alsó végén lévő kis lyukon át lehetett belecsúsztatni a tűt. A tű az oldalgomb kicsavarása nélkül nem mozgatható. Ezért az ilyen fibulával összekapcsolt köpeny felöltése is megváltozott. Az oldalnyílásos tűtartójú fibulákat a köpeny felvétele után a viselő saját maga is össze tudta kapcsolni. Az oldalnyílás nélküli, rögzített tűjű fibulák betűzése a köpeny felvétele után, a viselő által szinte lehetetlenné, legalábbis igen körülményessé vált. Vagy egy másik sze2 4 U. Süssenbach: Die „konstantinischen Prinzen" des Goldglases von Köln-Braunsfeld, Wallraf-RichartzJahrbuch 44, 1983, 11-28. 2 5 Tóth E.: A későantik ifjúarckép-medaillonok értelmezéséhez (Későrómai ezüstkanál Bajnáról), A Komárom megyei Múzeumok közleményei (nyomdában).
