Folia archeologica 42.

Tibor Kovács: A dunavecsei bronzkori arany kartekercs

BRONZEZEITLICHE GOLDARMBAND 23 kis körökből alkotott sugárszerű motívumkombinációt szintén az erre a korra datálható bronztárgyakon fedezhetjük fel, így pl. a kelebiai nyéltaréjos csákányon

1

0 és egy ismeretlen lelőhelyű üreges kúpfejű tűn. 1 Szintén korjelzőnek tekinthető, hogy a bepecsételt háromszög-minta - legalábbis a der§idai (Dersida) és néhány más telep stratigráfiája szerint - a wietenbergi kultúra késői szakaszában tűnt fel ismét és vált a kerámiaművesség kedvelt motívumává.

1

2 Valószínű, más vidékek erdélyi kapcsolatának eredményeként fordul elő az ottományi

1

3 és a füzesabonyi

1

4 kultúra III. fázisának egy-két edényén, továbbá néhány agancsfaragványon, így pl. a köröstarcsai és lágymányosi zablapálcán

1

5 és egy ismeretlen rendeltetésű mikebudai agancstárgyon."' Tehát a dunavecsei kartekercsen több olyan mintaelem található, amely először és nagyobb számban a középső bronzkor utolsó szakaszában tűnik fel a Kárpát-medence keleti felében élt népek használati tárgyain. Úgy tűnik, pillanatnyilag ezt tekinthetjük konkrét támpontnak tárgyunk keltezéséhez, és fémvizsgálat hiányában, készülési helyének Erdélyre történő lokalizálásához.

1

7 Itt említendő, hogy A. Hartmann a Kárpát-medencei bronzkori aranyleletek egy részének spektrálanalitikai vizsgálata során kimutatta, hogy a bellyei kartekercsben és az erdélyi Pipén talált, fentebb már említett karperecben az ezüst és az ón százalékos előfordulása szinte egyforma.

!í

< E tény azonos műhelykörre enged következtetni. Az erdélyi arany nyugat felé irányuló kereskedelmének elemzéséhez kevés egzakt támponttal rendelkezik a kutatás. Az A. Hartmann által a nyomelemek (ezüst, réz, ón) előfordulási aránya alapján egy csoportba vont középső bronzkori leletek elterjedési térképe legjobb esetben is csak durván körvonalazhatja az erdélyi aranykereskedelmének hatósugarát.

1

9 Vizsgálati anyagából - mások mellett - hiányoznak a minket jelen esetben leginkább érdeklő dunántúli és Duna-Tisza-közi tárgyak, így csak munkahipotézisként feltételezzük, hogy a következőkben említettek szintén erdélyi aranyból készültek. A Kárpát-medence centrális területét elfoglaló vatyai kultúra 225 lelőhelyét regisztrálta a kutatás.

2

0 Ezek közül mindössze 18 helyen került felszínre aranytárgy, többségükben hajkarikák és kisebb lemezgombok (6. kép A).

2

1 Durván számítva, összsúlyuk nem éri el a dunavecsei kartekercs súlyát. A helyi aranyfeldolgozásra semmilyen kézzelfogható bizonyíték nincs. Érdekesebb viszont az a tény, hogy kettő kivételével, a szóbanforgó aranytárgyak többsége a kultúra életének utolsó szakaszába sorolható, amikor - egyéb adatok tanúsága szerint - a lakosság intenzív kapcsolatot épített ki a Tisza-vidéki népességekkel.

2" A dunántúli mészbetétes edények kultúrája területéről még kevesebb adattal rendelkezünk, és csupán hajkarikákat ismerünk (6. kép B).

2

3 Közülük csak a középső bronzkor végén földbe került Kölesd-hangospusztai és a nagyberki kincslelet érdemel említést. A vatyai kultúra területén viszont zárt aranylelet nem került elő, és a korszakzáró koszideri típusú kincsek közül is csak kettő, a publikálatlan százhalombattai és a Budapest-Remetebarlang-i tartalmazott néhány arany hajkarikát. Mindebből egy furcsa kettősség adódik. A Kárpát-medence nyugati felébe importált arany mennyiségét és az itteni viseleti szokásokat figyelembe véve nehezen magyarázható kartekercseink Duna-vidékre kerülésének oka. Ha viszont ennek gazdasági-társadalmi hátterét keressük, bizonyos támpontokat kapunk. Ugyanis nem zárható ki annak lehetősége, hogy az a nép, amely az érclelőhelyektől távol igen jelentős fémiparral rendelkezett, és amelynek vezetői rétege e korban erődített települési központokban lakott, nagyobb értéket képviselő tárgyat importáljon, vagy pedig - centrális fekvése révén - a közvetítő