Folia archeologica 42.

Tibor Kovács: A dunavecsei bronzkori arany kartekercs

24 TIBOR KOVÁCS kereskedelem révén megszerezzen. Akár tezaurálás céljából, akár hatalmi szimbó­lumként. Ami kartekercseink és karpereceink funkcióját illeti, lehet egyszerű véletlen, mégis meglepő, hogy egy kivételével mindegyik egyedi szórványként került mú­zeumba. Ugyanakkor a különböző típusú későbronzkoriak többsége kincsleletek­ből ismert (Nagyvárad-Oradea, Nyíracsád, Izsa-Iza stb.) 2 4 és többüknek megtalál­ható bronzból készült variánsa. Általános érvényűén állapítható meg, hogy az arany­műves központoktól távolabbi vidéken elsősorban azon viseleti és használati tárgya­kat utánozzák más, számukra elérhetőbb anyagból, amelyek szélesebb körben ked­velt divatcikké válnak. Karpereceinkről ez nem mondható el, aminek oka lehet: a. rö­vid ideig voltak használatban; b. utánzásuk más anyagból technológiailag megoldha­tatlan volt; c. az anyag és a belőle készült tárgy csak együttesen bírt valamilyen jelen­téstartalommal. Ez utóbbi az őskorkutatásban valószínűleg mindig csak a logikai hi­potézis világát jelenti. 2 5 Reálisan nézve, később talán továbbfejleszthető konkrétumként az alábbiakat rögzíthetjük: - díszítésének mintaelemei alapján a dunavecsei kartekercs valószínűleg vala­melyik erdélyi műhelyben, a középső bronzkor utolsó periódusában, az i. e. 15. sz. vége körüli időben készülhetett; - az egymástól is részben különböző dunavecsei és Bilje-i kartekercs mind for­máját, mind pedig funkcióját tekintve az erdélyi félhold alakú végződésű karperecek­kel hozható szorosabb kapcsolatba; - Duna-vidékre kerülésük — egyéb összefüggések alapján - az ottományi és a Maros-Kultúra közvetítésével történhetett; ennek pontosításához a késői Maros­kultúra dunavidéki kapcsolatainak az eddigieket meghaladó részletes vizsgálata szükséges; - földbekerülésük, talán eltérő, talán azonos okok következményeként a kö­zépső bronzkoron belül történhetett, legkésőbb a koszideri típusú kincsleletek elrej­tésekor. Konkrétebb adatok és összefüggések hiányában az itt elmondottakat magunk is sokkal inkább esetleges kiindulópontnak, mint időtálló okfejtésnek tekintjük. * * * Újabban néhány adattal bővült a kartekercs ritka mintaelemét képező csillag­motívum analógiáinak köre. 2 6 Közülük a legfontosabb a középső bronzkor zárósza­kaszában használt nagyrozvágyi (ÉK-Magyarország) telepről származó nagymére­tű, félhold alakú bronzcsüngő hátlapján látható. 2 7 E csüngő a koszideri fémművesség karakterisztikus ékszertípusának egyik leggazdagabb díszített példánya. 2 8 Egyes motívumcsoportjai (előlapján két napábrázolás is felfedezhető) nagy valószínűséggel a hiedelemvilágba gyökerező szimbolikus ábrázolások lehettek. Amennyiben a dunavecsei kartekercs készítési idejét helyesen határoztuk meg, a méreteit és mintakincsét tekintve pompás példány is bizonyíthatja, hogy a Kelet­Kárpát-medencében korábban kibontakozott aranyművesség produktivitása töret­lenül folytatódott a magyarországi középső bronzkor zárószakaszában is. Ez egyéb­ként összecseng az alábbiakkal. Az elmúlt két évtizedben előkerült néhány bronzle­let (pl. Kötegyán, 2 9 Téglás, 3 0 Tiszaladány 3 1) összetétele arra utal, hogy a Kelet-Kár­pát-medence középső bronzkori fémművességének produktumait nem lehet csupán

Next

/
Oldalképek
Tartalom