Folia archeologica 42.
Mesterházy Károly: Bizánci és balkáni eredetű tárgyak a 10-11. századi magyar sírleletekben II.
168 MESTERH AZY KAROLY bulgáriai készítmény is. Nagyon közeli párhuzama van a sumeni vár ásatásaiból (közöletlen, a sumeni múzeum kiállításában látható), sőt hasonló kétfúlű edényeket ЁК-Bulgáriából máshonnan is közöltek (Preslav, Rjahovó). 16 3 A hasonlóság mellett azonban van bizonyos különbség is. Míg a bulgáriai készítmények alja szinte mindig tagolatlan, a sóshartyáninak talpa van, és felette könnyeden ível az edény fala. Ez a típus hiányzik Bulgáriában. A másik lényeges különbség a mázban jelentkezik. A bulgáriai edényeken a máz gyakran egyenetlen, hiányos. A sóshartyáni amfora máza egyenletes és teljesen fedi az edény oldalát. Jó minősége miatt bizánci eredete valószínűbb. Szembeötlő azonban, hogy ez az egyetlen bizánci edény a magyar temetőkben, s valójában telepről sem ismerünk 10-11. századi bizánci import kerámiát. A drága idegen áru azonban Bulgáriában is csak a nagy központokban gyakori (Preslav, Pliska). Magyarországon a korai fejedelmi központok anyaga zömmel közöletlen (Székesfehérvár, Buda, Esztergom), és nem kizárt, hogy a korai mázas edényeket (töredékeket) nem is ismerték fel. Szokásos még néhány kardot bizánci eredetűnek mondani (Sepsiszentgyörgy, Kunágota, Vízkelet-Cierny Brod), 16 4 vannak görög feliratos sírleleteink is a 10-11. századból (Pilin-Leshegy, Szeged-Csongrádi úti temető), 16 5 és a feldolgozás alatt levő temetőkben is van néhány említésre méltó, szép tárgy. A tárgyalt ékszerek, csatok Magyarországra kerülésének több módja is elképzelhető. Zsákmányból származhatnak, kereskedelmi áruként is idekerülhettek, népi csoportok áttelepülésével jelentek meg, női rabok vagy feleségek ékszereiként is értékelhetők, esetleg ajándék vagy adó formájában kerültek uraikhoz, s velük a sírba. Ezen változatok egyike-másika ugyan nehezen volna bizonyítható, viszont módunk van egyes megszerzési módok kizárására. Tudjuk ugyanis, hogy a Balkánra és Bizáncba irányuló zsákmányoló hadjáratok 970 körül megszakadnak. Az intenzív zsákmányszerző portyák éppenséggel 934 és 970 között zajlottak le, ami azt jelenti, hogy a 10. század végétől keltezhető ékszerek nem származhattak zsákmányból vagy adóból. Ha a forrásoknak hihetünk, éppen Bizánccal és a Balkánnal békésen telik a 10. század első harmada. így a honfoglalók első (felnőtt) nemzedékéhez tartozó keceli, sóshartyáni, hajdúsámsoni, pilini temetkezésekben talált tárgyak valószínűleg nem zsákmányból származnak. A karosi II. temető 14. sírjából származó fülbevaló viszont zsákmányból származhat, hiszen rendeltetés ellenesen, férfi váz mellén, hiányosan és páratlanul került elő. Leginkább azok a tárgyak tekinthetők zsákmánynak, amelyeket 930-970 között szereztek be, és kb. 1000-ig a földbe is kerültek. Ezen tárgyak közül kizárhatjuk az olcsó bronz ékszereket, még a csatokat is. Végül is nagyon kevés tárgyról mondhatjuk el, hogy zsákmányból származott (bezdédi fülbevaló csüngők, talán a gyulai fülbevalók, a rongált vagy hiányosan földbe került ékszerek, mert ezeket nyilván nem vették). Ha az idegen eredetű tárgyak földrajzi elterjedését vizsgáljuk (10. kép), szembeötlik az ország közepéig húzódó széles sáv (az egykori ország földrajzi közepe Szarvason volt!) az Al-Duna felett, amely a 10. század végén és a 11. század elején Ajtony „országa" volt. Ezen a területen találjuk a bizánci-balkáni eredetű tárgyak zömét. Ha viszont a fegyveres sírok elterjedését figyeljük, akkor döntő többségük 16 3 Donceva-Petkova 1977. 84. 22. ábra tip. VII. No. 277., 21. t. No. 278-79., a mázról i. m. 130. 16 4 Kiss 1987. 193-210. 16 5 Nyáry 1873. 27. ábra.; Kürti 1983. 15. fénykép i.
