Folia archeologica 42.
Mesterházy Károly: Bizánci és balkáni eredetű tárgyak a 10-11. századi magyar sírleletekben II.
BIZÁNCI EREDETŰ MAGYAR SÍRLELETEK 169 két helyen összpontosul : a fejedelmi központban, Székesfehérvár és tágabb körzetében, és a Felső-Tisza vidékén. Mindkét helyen szórványosan találunk bizánci-balkáni emlékeket. Ez utóbbi terület pedig nyilván központja volt a kalandozásokra induló csapatoknak. A gazdag zsákmányt azonban beöntötték, az idegen ízlésű tárgyakból, pénzekből, ékszerekből templomi kegytárgyakból, asztali készletekből készültek a pompázatos honfoglaló veretek Zempléntől Karoson át Geszterédig, Rakamaztól Beregszászig és máshol is. Csak kivételes esetekben maradtak meg olyan ékszerek, tárgyak, melyek viseletét, használatát a korabeli magyar ízlés elfogadta. Ezek közé tartoztak bizonyos női ékszerek, fülbevalók, a férfiaknál a fejes gyűrűk. De éppen ezek a gyűrűk voltak hasonlóak a honfoglalók négykaréjos gyűrűihez. így a bizánci ízlésű gyűrűk viselete nem volt valami forradalmi ízlésváltozás következménye. Megközelítőleg sem annyira, mint a kétélű kardok átvétele, pedig ezekből majdnem több van, mint bizánci ékszerekből. Ezért a szórványosan megmaradt, és sírba került ékszereket nagyobb részben kereskedelmi árunak tartjuk. Ali. századi leletek egy-két kivételtől eltekintve olcsó kereskedelmi áruk lehettek, sőt helyi utánzásuk is megkezdődhetett. Említettük, hogy a bizánci-balkáni eredetű tárgyak elterjedési területe zömmel az egykori Dél-Magyarországon van. Máshol viszont szigetszerűen jelentkezik egyegy kisebb csoportjuk. A Nyitra-vidéki falvakról már szóltunk. Hasonló, de más történeti okokból létrejött közösség tűnik fel Halimbán a 10. század első harmadában. A falu neve szláv, a mellette levő, szomszédos Padrag falu neve is szláv. Sőt azt tudjuk Padragról, hogy egy Padrag nevű ember birtoka volt, akinek a fiai közösen birtokolták a falut a veszprémvölgyi apácákkal. A két szomszédos faluban tehát szláv lakosság is élt, s ezek egy része szolganép, más része viszont szabad birtokos volt. A halimba-cseresi temetőben ennek a szláv népességnek találjuk meg az emlékeit. Feltűnő, hogy semmi kapcsolatuk nincs a halimbai avar temetőt benépesítő korábbi lakossággal, hacsak a cseresi temető egyetlen másfélszeres S végű hajkarikáját nem tekintjük, amelyből viszont az avar temetőben több is volt. Ebből gyaníthatóan a cseresi közösség nem a késő avar lakosság leszármazottja, hanem új jövevény. Első sorban női ékszerek jelzik létét. Az ékszerek alapján közösségük, esetleg csak nők és gyermekek, a horvát-dalmát környezetből települt át a 10. század elején, mivel köttlachi tárgyaik jelentéktelenek, viszont a nagyobb négygömbös fülbevalók jól jelzik származásuk helyét. Az sincs kizárva, hogy nem saját akaratukból költöztek új lakóhelyükre. Ez esetben azért sem gondolhatunk importra, mert a sírokban nem egyesével fordulnak elő az idegen tárgyak, ékszerek, hanem az egyes sírokon belül minden ékszer idegen eredetű volt, és a temetőn belül is külön csoportot alkottak. Nemcsak viseletük, szokásaik is eltértek a magyar köznépétől. Ez tükröződik temetkezési szokásaikban (behajtott alkarok), és divatjukban is (sírmellékletek). 16 6 Szigetszerűen jelentkeznek a csillagdíszes fülbevalók is a Felső-Tisza-vidéken. Ezek a tárgyak egy késő avar hagyományokat tovább folytató 9. századi szláv népesség emlékét jelzik. A késő avar hagyományokat a tiszafüredi avar temető bizonyítja, ahol „tömegesen" kerültek elő. 1 6 Mivel az anarcsi fülbevaló ezek leszármazottja tipológiailag, a Felső-Tisza-vidékén egy továbbélő avar-szláv műhely működésével kell számolnunk, esetleg egészen a 10. századig. 16 6 Török 1962. 14-9.; Mesterházy 1990. 248. 16 7 Garam 1991. 88. és típustábla.
