Folia archeologica 41.
Mesterházy Károly: Bizánci és balkáni eredetű tárgyak a 10-11. századi magyar sírleletekben I.
BIZÁNCI EREDETŰ MAGYAR SÍRLELETEK. 91 vonalú már a kétpói, bár a csat kidolgozása még a jobb műhelyekre vall. A hiányos Szentlőrinc pusztai csaton az oroszlán beállítása eltérő a szokásos, álló ábrázolásokétól. A nyújtózkodó vagy ugrásra készülő állat felpúposodó fara arra figyelmeztet, hogy nem a kétpói vagy pliszkai csat 2 3, hanem egy ismeretlen prototípus a mintája. Teljesen sematikus a tiszajenői oroszlán, amely a moszticsihoz hasonlóan szinte macska pofájú, alakjának körvonalai sekélyen mélyednek a lapos csatfelszínbe. Még az állat bőrének érzékeltetése, az utólagos vésés és poncolás is hiányzik róla, amely sok darabon előfordul. Az oroszlán ábrázolású csatok bulgáriai gyakoriságát (nyolc darabból öt) azzal magyarázzák, hogy az oroszlán a bolgár kánok hatalmának jelképe volt, így átvételének konkrét oka volt. 24 E lehetőség ugyan fennáll, de más okai is lehetnek, hiszen az eddig előkerült nyolc (ha a belgrádi csatot is magyarországinak számítjuk kilenc) magyar sírlelet csatján is négyen (a belgrádival öt) oroszlán látható. Lehet időrendi oka is, vagy ízlésbeli eltérés. Gyakori díszítése e csatoknak a szárnyas ló (pegazus ?), amely a magyarországi darabokon eddig nem fordult elő (az ondrohoi csaton griff van). 2 5 Ha a bolgár kutatók magyarázatát vesszük alapul, akkor a magyarországi csatok átvételére is találhatunk ilyenféle magyarázatot, hiszen az oroszlán a magyarok előkelőinél is a hatalom kifejezője. 2 0 A griffek a késő avar népesség leszármazottainál még ismertek lehettek, úgyszintén az állatküzdelmi jelenetek is, sőt népmeséinkben gyakran szerepel a szárnyas ló, a szárnyas paripa. Valószínűbb azonban az ízlés mellett az, hogy a 10. század azon évtizedeiben, amikor ezek a tárgyak Magyarországra kerültek, inkább oroszlán ábrázolások voltak divatban a Bizánci birodalomban. Ennek megfelelően, ha a magyar anyagban továbbra sem bukkannak fel szárnyas lovat ábrázoló csatok, ennek legfőbb oka az lesz, hogy korábbiak a 10. század első harmadánál, és a magyarok sem zsákmányként, sem kereskedelmi áruként nem jutottak hozzájuk. A csatok különböző típusainak elterjedése (8. kép) tehát részben időrendi okokra, részben ízlés, divatigényekre vezethető vissza. Feltűnő, hogy Románia és Jugoszlávia területéről egyetlen darabot sem ismerünk. Ez feltétlenül a magyarok és bolgárok övviseletének közös vonásaira mutat, s ugyan így értékelhetjük a jelenleg csak hat darabot számláló ukrajnai állományt is. E csatok a bizánci csatviselet 9 — 10. századi divatját jelzik. A 10. század első harmadából származhat a kétpói és rakamazi csat, a honfoglalók első nemzedékének temetkezéseiből. A második nemzedékhez kapcsolható a MindszentKoszorús dűlői csat, a 10. század közepéről. A 10. század első felénél nem keltezhető pontosabban az ondrohói, tiszaburai és tiszajenői valamint a gyulai csat, és ezeket figyelembe véve, hasonló korú lehet a Szentlőrinc pusztai csat is. Előzményeik az avar kori anyagban is megfigyelhetők, pl. a kiskassai csat oroszlánja, amely szintén bizánci eredetű. 2 7 Mivel szablyát tartalmazó férfi sírban ke2 3 Stancev 1960. 38., Vaklinova 1981. 17. kép., Aladzpv 1981. 2. kép. 2 4 Aladipv 1981. 23. 2 5 szárnyas ló: Otranto (Hoáges- Whitehouse 1983. 28. kép), Criel ( Schulde 1984. Abb. Ю.А.), Odarci (Mihajlov — Doníeva —Vetkova — Topíakov 1980. 141., Aladipv 1981. 23, 4. kép), Mészáros Gy. gyűjteményében (Csallány 1954. 4. t. 3 — 4, 5. t. 1, 6 — 8.), Diergardt gyűjtemény ( Werner 1955. 7.A.t. 2 — 3.), kievi múzeum anyagában (Orlov 1973. 2. kép). 2 6 Selvieczj 1980. 261 —63 szerint részben az előkelők, részben az egyház is jelképet látott az oroszlánban, ez fejeződne ki az oroszlános csatok viseletében. 2 7 László 1940. 26. t. 3., Hampe! 1905. III. 276. t. 17., Kiss 1977. 65.
