Folia archeologica 41.

H. Kolba Judit: A nagyenyedi és a segesvári lelet

190 H. KOLBA J

UDIT kus lószerszám-dísz a személyes, kriptába temetett ékszerek között ? így a Farkas Zsigmond nevének elvetése után azt is kétségbe vonjuk, hogy a nagyenyedinek tartott darabok sírból kerültek volna elő. Ezt igazolja a sok pénz is, amelyet szintén nem szoktak sírba tenni.

5

9 Az a legvalószínűbb, hogy vagy a város környékén, esetleg építkezésnél a város területén, de földben elrejtett leletként kerültek Kerekes ügyvédhez. Hogy mikor tapadt a sírból való előkerülés és Farkas Zsigmond neve éppen ezekhez a tárgyakhoz, ma már nem tudjuk ellenőrizni. A lóhomlokdísz egyébként hasonló formában ritka, de nem ismeretlen darab. Ismerünk egyet az Andrássy gyűjteményből is, a Nemzeti Múzeum Fegyvergyűjteményében évszámos, 1565-re keltezhető hasonló dísztárgy maradt meg.

6

0 Végezetül az is a kriptalelet-teória ellen szól, hogy egy-egy ékszertípusból több darab is előfordul — márpedig mind övet, mind mellboglárt egyszerre csak egyet viseltek. A korabeli portrék tanúsága alapján kisebb ékszerekből — gyűrűkből, násfákból, karkötőkből — vettek magukra több darabot. Igazi kincsleletekkel állunk szemben: a nagyszebeni és a segesvári darabok rendkívül értékes viselet-történeti emlékei és ötvösremekei annak a kornak, amikor az ékszerek egy részét a törökök elől földben elrejtve akarták megmenteni. Számunkra szerencse, így maradtak meg napjainkra, s így a 16—17. századi Magyarország egy kis területének, az erdélyi szászságnak jellegzetes viseletéről tanúskodnak. 5

9 A naplóban valójában 12 darab aranyrudat említenek, az Éremtár naplójában viszont a már említett nagymennyiségű pénzt írták be nagyenyedinek. Felmerülhet itt is, hogy a lelet keveredett volta miatt talán az éremtári bejegyzés is hibás, és a sok érem másik, akkoriban bekerült leletből vagy önálló lelet darabjaiért jutott át a másik osztályra. 6

0 Mindkettő lóhomlokdísz volt, de egyik sem sima alapú, hanem domborított mintájú. Párhuzamként tehát csak a funkcióbeli azonosság alapján említhetők. IRODALOM APOR 1978. Apor, P. Metamorphosis Transylvaniae, Alsótorja 1736. ill. Bukarest, 1978. AÉ 1892. ArchÉrt, 1892. BALOGHNÉ, 1983. Baloghné Horváth Terézia: Népi ékszerek, Budapest, 1983. CIIADOUR — JOPPIEN 1985. Chadour, A. B. — Joppien, R. Kataloge des Kunstgewerbemuseums, Köln. Band. X. Schmuck I., 1985. FERENCZY 1912. Ferenczy, S. Farkas Zsigmond családi feljegyzései, in Genealógiai Füzetek. X. 1912. Kolozsvár/ Gen. Füzetek 1903 — 14. Genealógiai Füzetek, Kolozsvár, 1903-1914. GYÁRFÁS 1912. Gyárfás, T. A brassai ötvösség története. Brassó, 1912. JEWELRY 1980. Jewelry Ancient to Modern. New York, The Walters Art Gallery, Baltimore. 1980. KLUSCII 1988. Klusch, H. Siebengürgische Goldschmiedekunst. Bukarest, 1988. KŐSZEGHY 1936. Kőszeghy, E. Magyarországi ötvösjegyek. Budapest, 1936. KŐVÁRY 1854. Kőváry, L. Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, 1854. KÖVÉR 1897. Kövér, B. Királyföldi mellboglárok, in ArchÉrt, 1897. 417-429. MMT Magyar Művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky E. Budapest, é. n. MNM KALAUZ 1912. MNM, Kalauz a Régiségtárban, Bp. 1912. MNM MÚLTJA 1912. Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene, 1912. Budapest. NAGY I. 1860. Nagy I. Magyarország családai. IV. Pest. 1860. RADISICS 1896. Radisics, ]. Az ötvösség remekei. Budapest, 1896. RÉGI ERDÉLYI. . . 1990. Régi erdélyi viseletek, 1990. Budapest. REISSENBERGER 1883. Reissenberger S. Kirchliche Kunstdenkmäler aus Siebenbürgen, Nagyszeben. 1883. RITZ 1978. Ritz, G. AI. Alter bäuerlicher Schmuck. München. 1978. TÉGLÁS 1892. Téglás, I. A segesvári kincsről, in. ArchÉrt 1892. 173-174.