Folia archeologica 38.

Viola T. Dobosi - István Vörös: A Pilisszántó I. sz. kőfülke revíziója

THE PILISSZÁNTÓ — I. ROCK-SIIELTER REVISION 63 A kőfülke egységesnek látszó és kezelt fajegyüttesének kronológiai szétválasztását az ásatástechnikai és gyűjtési módszerek erősen nehezítik; rekonstrukciója a következő: Alsó rétegcsoport (LLG) — ca 100 cm vastag: D

7_

6/

a_

6 júliusi középhőmérséklet: 17,0 °C. Igen intenzív, klímaindikálta állatvándorlást jelez a pásztormadár és a maral szarvas megjelenése. A rétegcsoport mérsékelt erdei — erdős-steppei „alapfaunájába" boreo-alpin, szubartikus és tajgai elemek hatoltak be, amelyek egyben jelzik egy újabb klíma és az ezzel összefüggő faunaösszetétel-változás bekövetkezését. A rétegcsoport faunája az Istállóskő klimato-faunaszakaszt követő, ún. „Névtelen" faunaszakaszba tartozik. Középső rétegcsoport (MLG) — ca 62 cm vastag: D

5_

4_

3 Az erdei borz és vaddisznó (1951) csak itt található. A feltűnően kis fogkoronájú Equus sp. II. itt jelenik meg a kőfülkében. Felső rétegcsoport (ULG) — ca 35 cm vastag: D

2_J Júliusi középhőmérséklet: 12,62 °C. A vadászott állatok között abszolút domináns a rénszarvas (80%!); a nagyemlősfaunában keverednek a lomboserdei, az erdős-steppei, a szubartikus és a vízparti fajok. A kőfülke középső és felső rétegcsoport faunái a Pilisszántói klimatofaunaszakaszba tartoznak. A pilisszántói I. kőfülke teljes rétegsorának gerincesfauna vizsgálata, valamint a késő felső pleisztocén lelőhelyek fauna elemzései lehetővé teszik a pilisszántói faunaszakasz további finomítását, faunatörténeti rekonstrukcióját. Pilisszántói klimato-faunas^akas^ 22/21 000- 16 000 BP; júliusi középhőmérséklet: 12- 17 °C Szélsőséges areákból származó fajok együtt fordulnak elő a Dunántúli és az Északi Középhegységekben. A micro-, a macroemlősfauna valamint a madárfauna is erősen kevert. A kevert fauna kialakulásához nagymértékben hozzájárult az egyes fajok szezonális vándorlása is. A faunaszakaszban az egyik legjellemzőbb kisemlős összetétel az, hogy a Dicrostonyx az Arvicolával magas számarányban együtt fordul elő; a szakasz folyamán a Dicrostonyx emelkedő, az Arvicola csökkenő tendenciát mutat. A nagyemlősfaunában az Ursus erősen visszahúzódik; a Leo, a Crocotta és a Cervus a meleg/humid interfázisokban még előfordul. A Mammuthus és a Coelodonta ezt a faunaszakaszt már nem éri meg a Kárpát-medencében. Bajóti klin/ato-faimas^akas^ 16 000- 12 0Ö0 BP; Júliusi középhőméséklet: 12,2- 15,8 °C. A szakasz kisemlősfauna változását a Jankovich barlang 10—6. rétegei folyamatosan mutatják. Korábban a Bajóti név csak ennek a szakasznak a végére (Jankovich barlang 5—4. réteg), a holocén elejére, majd a postglaciális időszakra vonatkozott. A száraz-hűvös-hideg időszak elején a kisemlősfaunában a Dicrostonyx-