Folia archeologica 38.

Viola T. Dobosi - István Vörös: A Pilisszántó I. sz. kőfülke revíziója

64 VIOLA 'Г

. DOBOSI — ISTVÁN VÖRÖS Microtus gregalis dominál; majd a szakasz folyamán a Dicrostonyx folyamatosan csökken. A nagyemlősök közül eltűnik a Cervus, Crocotta és a Leo. A Dicrostonyx-M. gregalis dominancia csúccsal jellemezhető hideg-maximum után egy elszegényedett nagyemlősfauna képviselői találhatók csak meg a lelőhelyeken. Magyarországon a 22/21 000— 16 000 BP közötti időszakból ismert a legtöbb barlangi és nyíltszíni késő felső-paleolit telep. A paleolit lelőhelyek sztratigráfiái és C

1

4-es adatai jól mutatják, hogy ebben az időszakban több hideg és melegebb humid interfázis követte egymást. A C

l

l-es adatokkal rendelkező késő felső-paleolit telepek egy része a Dunaújváros-Tápiósüly fosszilis talaj-komplexum hideg szakaszának a közepére keltezhető. Ebből az időszakból azonban a fosszilis embrionális talajok nem maradtak fenn. Ebben az időszakban a régészeti és a geomorfológiai adatok alapján a meleg/ humid — hideg/száraz interfázisok váltakozási ritmusa felgyorsul, időtartamuk pedig lerövidül; erre az időszakra javasoljuk a Ságvár stage nevet munkahipotézisként, amelynek struktúráját és a lelőhelyeit a 8. táblázat mutatja be.