Folia archeologica 36.

Mesterházy Károly: Népvándorlás kori cserépüstök

FOLIA ARCHAEOLOGICA XXXVI. 1985. BUDAPEST 149 NÉPVÁNDORLÁS KORI CSERÉPÜSTÖK MESTERHÁZY Károly Az elmúlt 30—35 év magyar faluásatásai kétségtelenné tették, hogy a Kárpátmedencében a honfoglalás és kora Árpád-kor legjellegzetesebb edényfajtája a cserépüst volt. Jelenléte már önmagában is meghatározta a település lakóinak nemzetiségét. László Gyula 1979-ben így fogalmazott: „... a cserépbográcsokat biztosan a magyarság hozta a Kárpát-medencébe, hiszen az egész magyar nyelvterületen megvannak".

1 Ennek megfelelően az üstök minden fajtáját, ha még oly különleges volt is, magyarnak tartották

2 és segítségükkel a települések viszonylagos korát is megadták (cserépüst előfordulása korai településre vall)

3, annak ellenére, hogy a cserépüstök 14. századig való továbbélése ismert tény volt

4. Az etnikai meghatározásnak hamarosan éles ellenzői is támadtak, s nem egészen érthetetlen módon akkor és ott is, ahol erre semmi alap nem volt: az erdélyi

5, a felvidéki

6, és a bánáti és bácskai 10—13. századi leletekkel kapcsolatban.

7 1 László Gy., Régészeti levelek (Szolnok 1980) 42. 2 Szabó K., Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. BHH 3/Bp. 1938) 25.; Szőke В., Arch. Ért. 82 (1955) 89—90.; M éri I., Árpádkori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határáan. RF Ser. II. 12. (Bp. 1964) 46.; Kovalovszki /., Orosháza és környéke a magyar középkorban. Orosháza története. Szerk. Nagy Gy. (Orosháza 1965) 194, VIII. t. 2: az Orosháza-monori üst szarmata kori. Éri István azt írja, hogy Veszprém megye területéről azért ismerünk kevés cserépüstöt, mert ott az őslakosság élt tovább: Ëri I., VMMK 8 (1969) 211.; Korábban így vélekedett Bálint Cs., Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba 1/1. Szerk. Hajdú P.—Kristó Gy.—Róna-Tas A. (Bp. 1976) 142. 3 Szegfű L.—Kürti В., Szeged szomszédai. Szeged története I. Szerk. Kristó Gy. (Szeged 1983) 305. 4 Szőke В., Arch. Ért. 82 (1955) 87—89.; Méri I., Árpád-kori népi építkezésünk 48.; Kovalovszki J-, Orosháza 194.; Piffl. A., Nález stredovekej hrnciarskej pece na Primacialnom námesti v Bratislave. Bratislava 1 (1965) 63—88, 72—74.; Mesterházy K., DMÉ 1974 (1975) 218. 5 Horedt, K., Ceramica slavä din Transilvania. SCIV 2 (1951) 213.; Diaconu. Р., Cu privire la probléma caldárilor de lut in epoca feudalá timpurie (sec. X—XII.). SCIV 7 (1956) 421—39. ; Diaconu. Р., К voprosu о glinjanyh kotlah na territorii RNR. Dacia 8 (1964) 250—263.; Horedt, K., Backteller und Tonkessel in Moresti. S1A 26 (1978) 62. Az újabb romániai szakirodalomban azzal a véleménnyel is találkozunk, hogy a 11. századtól már nem etnikumjelző a cserépüst: Lukács. A., Observaçii privind ràspîndirea caldárilor de lut ре teritoriul Romaniei. SCIV 35 (1984) 320—330, 326Í 6 Habovstiak. A., Prísvetok к poznaniu nasej nizinnej dediny v XI—XIII. storoci. S1A 9 (1961) 477—78-beli véleményét megváltoztatta. 1. Ua., Nálezy stredovekych hlinenych kotlikov na Slovensku. Sbornik Slov. Nar. Mus. História. 14 (1974) 123—155.; Ua., Deserted medieval villages in Slovakia. Some recent archaeological research.Deserted medieval village research group 31st Annual Report 1982. (London 1983) 30—32: „Nomads coming from the Black Sea area used special pottery-kettles hung over an open fire". 7 Veselinovic. R. L., Starosrpsko naselje na Bostaniste kod Mosorina u Backoj. Rad VM 2 (1953) 25.; Stanojevic. N., Zastitno iskopavan'e lokaliteta Botra kod Beceja — srednevekovna loncarska radionica — Rad VM 26 (1980) 99: Az Árpád-kori magyar faluval kapcsolatban fel sem merül magyar eredete. Következésképpen a kemencék tapasztásában levő üsttöredékek is szláv lakossághoz kapcsolhatók.