Folia archeologica 36.

Ilona Kovrig: A csornai diadém

A CSORNAI DIADÉM Az 1887-ben talált, erősen töredékes és bronz alátétlapjától megfosztott arany fejdísz (1. ábra) 1950-ben került a MNM Régészeti Osztályának Népvándorláskori Gyűjteményébe. Báthy Géza, a MNM Restaurátor Osztályának vezetője eredeti állapotának megfelelően állította helyre (2. ábra). A diadémot 158 ékkő (karneol, gránát, borostyán, zöld- és színtelen üveg) díszítette. Technikai érdekességként megemlíthető, hogy a hét zöld üvegbetét alatt az arany alaplemezbe a rekeszeken belül ferde rácsmintát karcoltak bele. Kezdetleges utánzata ez azoknak a recézett arany lemezkéknek, melyeket a népvándorlás kori ékszereken a csornai diadém készítőjénél jobban képzett ötvösök az ékkövek alá helyeztek, hogy fényüket fokozottabban érvényre juttassák. A csornai fejdísz szorosan beletartozik a Kazahsztántól Délnyugat-Lengyelországig nyomon követhető hun kori diadémok sorába (6. ábra). Díszítési elv és technika alapján két csoportra osztva kíséreltük meg elemzésüket (7. ábra). Az 1. csoport diadémjait a Dnepr könyök—Azovi-tenger vonaltól keletre találták. A 2. csoportban említettek egy része {2a alcsoport) a Tiligul folyótól nyugatabbra nem jut el, míg a 2bc alcsoportba soroltak a Tiligultól nyugatra egyeduralkodó diadémtípust képviselik. Mind technikai, mind stílusbeli sajátosságai alapján a csornai diadém a hun férfitemetkezésekhez tartozott pécsüszögi és bátaszéki leletekkel mutat szoros kapcsolatot. Sírbakerülése az 5. század harmincas éveinek közepe és ugyané század ötvenes éveinek legeleje közötti időszakban történhetett.