Folia archeologica 35.
Kubinyi András: Isten bárányát ábrázoló törvénybeidéző pecsét (billog)
ISTEN BÁRÁNYÁT ÁBRÁZOLÓ PECSÉT 157 és ez visszamegy a IV. sz.-i Ambrosiasterre. (Pl. Reges Dei habentes imaginem.) A király, mint imago dei és mint vicarius Christi ettől kezdve szinte közhelyként él tovább hosszú ideig. 8 3 Nos, az invesztituraharc alatt ez az elmélet változott, egyre jobban terjedt az az egyházi felfogás, amely a Krisztus-vikáriusságot csak a pápa számára tartja fel, 8 4 de teljesen nem tűnt el. Még olyan, erősen pápapárti szerző, mint John of Salisbury Chartres-i püspök is leírja ezt a mondatot: Princeps potestas publica est et in terris quaedam divinae maiestatis imago. 8 5 Ez a tanítás Angliában 8 6 és Franciaországban is tovább élt. 8 7 Ebben a szituációban egyáltalán nem megmagyarázhatatlan, ha III. Béla udvarában, ahol Párizsban tanult klerikusok működtek, és akinek második felesége a francia király leánya és az angol trónörökös özvegye volt, szintén ismerték, még ha vitán felül, a XI. sz.ban jobban el volt terjedve. És hogy az 1169-es konkordátum 8 8 ellenére a magyar király változatlanul igényt formált — szent ősei mintájára — az államhajó-allegóriával jelölt egyház irányítására, azt hihetetlen plaszticitással igazolja III. Béla fiának, II. Andrásnak egy 1213-as oklevele arengája. 8" Nem vethetjük el tehát an8 3 Jól összefoglalja a kérdést: Dórig, W., Historisches Jahrbuch 77(1958) 174—187. Vö. még: Kern, F., Gottesgnadentum und Widerstandsrecht im frühen Mittelalter. (Leipzig 1914) 125—127.; Berges, Ii''., Die Fürstenspiegel des hohen und späten Mittelalters. (Leipzig 1938) 24—29.; Graus, F., i. m. 24—25.; Kölmel, W., Regimen Christianum. Weg und Ergebnisse des Gewaltenverhältnisses und des Gewaltenverständnisses (8. bis 14. Jh.). (Berlin 1970) 87—107.; Koch, G., Auf dem Wege zum Sacrum Imperium. Studien zur ideologischen Herrschaftsbegründung der deutschen Zentralgewalt im 11. und 12. Jahrhundert. (Berlin 1972) 68—76. — Még könyvtárnyi irodalmat idézhetnénk. 8 4 Vö. Kern, F., i. m. 112—115.; Berges, W., i. m. 29—30.; Kölmel, W., i. m. 133.; Koch, G., Auf dem Wege ... 69. 8 5 Idézi Berges, W., i. m. 140. az 1159-ben irt Policraticus-ból. Berges kiemeli Salisbury következetes „rex imago dei" tanítását: uo. 28., 3. j., 131 -143.; Heydte, F. A. v. d., Die Geburtsstunde des souveränen Staates. (Regensburg 1952) 328., 30 с. j. Heydte ezen a helyen továbbvezeti az imago dei és vicarius Christi utóéletét. Nos, kétségtelen, hogy a Birodalomban a XII. sz. második felében kevés nyoma maradt ennek a tézisnek, de Barbarossa egyik oklevelében 1173-ban is olvasható: imperatoria maiestas, que regis regum et domini dominantium vicém gerit in terris. (Idézi: Koch, G., i. m. 184.) Ezt az oklevelet a mainzi Szt. Péter káptalanban fogalmazta egy joghoz különösen értő egyén. Koch, W., Die Reichskanzlei in den Jahren 1167—1174. (Wien 1973) 171—173. 8 6 Legélesebben fogalmazta meg a nagyhatású Yorki, vagy Normann Anonymus (nevezik Yorki Tractatusoknak is), aki a XII. sz. elején halt meg. (Heydte, F. A. v. d., i. m. 460.) Elméletére 1. pl. Kern, F., i. m. 299—304.; Berges, W., i. m. 28.; Kölmel, W., i. m. 124—128.; Koch, G., i. m. 267—268. 8' Berges, W., i. m. 72—86.; Schramm, P. E., Der König von Frankreich. (Weimar 1960) I. 188—192., II. 116.; Koch, G., i. m. 76. Limoges-i János ciszterci szerzetes a XIII. sz. közepén ezt írta: reges intelligite. . . quomodo supercoelesti regi subcoelestes reges configurari conveniat et eorum curas charismata spiritualia aemulari. Idézi: Berges, W., i. m. 35., 2. j.; Heydte, F. A. v. d., i. m. 329. Ebben az az érdekes, hogy Limoges-i János 1208—1218 közt 1 zirci apát volt.; L. újabban: Makkai L.— Meçey L., Árpád-kori és Anjou-kori levelek. (Budapest 1960) 37—39.; Eeclercq,].— X^andenbroucke, F.—Bouyer, L., La spiritualité du Moyen Age. (Paris 1961) 544. 8 8 Kubinyi A., Levéltári Közi. 46(1975) 82. 8 9 Piorum semper fuit studiorum peritura permansuris temporalia sempiternis laboris dolorisque tristiciam presentis eterne patrie gaudiis commutare. Longe lateque patet, quot et quantis mereimoniis Christi navem, id est ecclesiam, ditaverint et per pelagus vite pretereuntis construendo, gubernando, resarciendo sancti patres nostri multiplicaverint et ad gaudia patrie celestis ipsi quoque sequentes premiserint. Cum igitur his gloria et honore temporali non simus impares, pares eciam esse pietate velut heres volumus. . . Cod. Slov. I. 355. Az antikvitásra visszamenő hajóhasonlatot az államra szokták különben alkalmazni. Fichtenau, H., Arenga. Spätantike und Mittelalter im Spiegel von Urkundenformeln. (Graz — Köln 1957) 98—99.
