Folia archeologica 35.
Kubinyi András: Isten bárányát ábrázoló törvénybeidéző pecsét (billog)
156 KI'BINYI ANDRÁS Az alábbiakban ezért csak néhány gondolatot szeretnék ezzel kapcsolatban előadni. Bogyay Tamás vetette fel hozzám írott levelében, hogy az Isten báránya „jelképi tartalma nemcsak sokrétű, de idők folyamán sokat is változott. . Szerintem all. században eléggé más gondolati tartalma volt, mint a 13. század végén, amikor III. András annyira kedvelte. Anélkül, hogy teológiai értelmezése megváltozott volna, mondhatnám hangulati színezete változott. Eleinte az apokaliptikus triumfális elem dominált, a kereszt, amit tart, a győzelmi jel, később az Eukarisztia jelképeként az áldozat gondolata a fő. A korai középkorban valamikép szívesen alkalmazták az uralkodói reprezentációban. Sőt mintha bizonyos jogi hatalom jelzésére is használták volna." Bizonyítékként idézi II. Iusztinosz császár vatikáni keresztjét, ahol a főhelyen a keresztes Isten báránya áll. Továbbá a trieri érsek által 950-ben a vásári joghatósága jeléül felállított és körkeretbe foglalt Isten bárányát ábrázoló keresztet, valamint a II. Henrik által megrendelt és II. Konrád idején befejezett (tehát XI. sz. első feléből származó) birodalmi keresztet, és a Deér által vizsgált keresztet hozza fel bizonyítékként. 7 7 Bogyay mindezt I. Béla mellett hozta fel például, de a Isten bárányát ábrázoló darmstadti kereszt, ahol az Agnus dei alatt a császári képmás látható, a XII. sz. első feléből származik. 7 8 Kétségtelenül jobban alkalmazhatjuk I. Béla korához az uralkodói reprezentáció-jellegű Agnus dei-t, ez azonban nem változtat a tényen, hogy utána is kimutatható ebben a vonatkozásban, továbbá azon sem, hogy Krisztus jelentése mindvégig fennmaradt. Erre egy 1200 körül festett cseh Augustinus-kézirat kitűnő példa. A De civitate dei-t illusztráló lap felső felének közepén levő mandorlában ülő Üristen fejétől jobbra Isten báránya, balra egy galamb van ábrázolva. Mindhármuk feje körül glória van, a bárány és a galamb körbe vannak foglalva. Teljesen nyilvánvaló, hogy a mandorlába foglalt Szentháromság ábrázolását látjuk, itt tehát a bárány egyszerűen Krisztust, a második isteni személyt jelenti. 70 Azért idéztük épp ezt a példát, mivel III. Bélával majdnem egykorú, és a hazánkhoz oly sokban rokon fejlődésű szomszéd országból származik. Mindezt azért kellett ilyen részletesen tárgyalni, mert függetlenül az Agnus dei jelképi tartalmának esetleges változásától — ami különben elsősorban az ábrázolási helyétől, ill. a vele egy kompozícióban bemutattaktól függ 8 0 — a magában álló Agnus dei Krisztus, tehát visszajutottunk oda, amit más összefüggésben már említettünk: Krisztus reprezentálja az uralkodót. Már Deér is felhozta példaként a császárt az Isten bárányával együtt ábrázoló kereszttel kapcsolatban a nyugati koronázási ordokat. 8 1 A Mainzi Ordo pl. az uralkodó karddal való felövezésénél ezt írja: cum mundi salvatore, cuius typum geris in nomine, sine fine merearis regnare. A koronázásnál pedig ezt olvassuk: cum redemptore ac salvatore Iesu Christi, cuius m men vicemque gestare crederis, sine fine glorieris. 8 2 A typus értelme azonos az imago dei-vel, Isten képmásával, 7 7 Bogyay Tamás hozzám intézett 1983. aug. 25-i levele.; A kérdést jól összefoglalja: Deér,]., Schweizer Beiträge z. Allgemeinen Gesch. 13(1955) 48 -110. 7 8 Uo.; Reallexikon z. dt. Kunstgesch. III. 721—722.; Schramm, P. E. —Mütherich, F., Denkmale der deutschen Könige und Kaiser. (München 1962) 178., 404., 168. kép stb. 7 9 Graus, F., Historica 16(1969) 10. kép.; A bárány-ábrázolásokra Szentháromsággal kapcsolatban: Bogfaj T., Rcgnum 1940—41. 109. 8 0 Uo. 102—111. közölt példák is ezt bizonyítják. 8 1 Deér, ]., Schweizer Beiträge . . . 105. 8 2 Schramm, P. E., Kaiser, Könige . . . III. 84., 100.
