Folia archeologica 35.

Alán Kralovanszky: Építészettörténeti adatok a négykaréjos templomtípus magyarországi megjelenésének kérdéséhez

138 KRALOVÁNSZKY ALÁN közvetlen határában több helyen kimutatható bizánci térítést jelző patrociniumos helyekkel és Sarolt nagyfejedelemasszony bizánci kereszténységével. A templom 1225-ig működhetett, amikor Béla ifjabb király — összefüggésben az 1215. évi lateráni zsinat azon határozatával, hogy meg kell szüntetni a bizánci ritusú templomokat — építtetni kezdte azt a Szent Péter templomot, amelyben 1235-ben megkoronáztatta magát. Nyilvánvaló, hogy a most feltárt templomot el kellett ekkor bontani — 2 m-re van a régi és az új templom egymástól — és az is nyilvánvaló, hogy IV. Bélának alapos oka lehetett arra, hogy szakítson a hagyománnyal és ne a királyi bazilikában koronáztassa meg magát. Úgy véljük, Béla politikai elődjének és ideáljának tekinthette Géza nagyfejedelmet, hiszen a központi hatalomért ugyanolyan erős harcot kellett vívniuk mindkettőjüknek, feleségeik is bizánci keresztények voltak, és első gyermeküket ugyancsak Istvánnak keresztelték. A fehérvári négykaréjos templom új megvilágításba helyezi az eddig csak Feldebrőről ismert azonos alaprajzú templom építésének korát. Mivel a Feldebrő melletti Tarnaszentmárián ugyancsak korábban párhuzam nélkül álló templomának pontos párját is feltártuk Fehérvárott, meggyőződésünk, hogy a királyi központban együtt megtalálható két templomtípus volt a példa, az előkép, amelyet — nyilvánvalóan Aba Sámuel révén — követtek Feldebrőn és Tarnaszentmárián. De Feldebrőn kívül fel kell vetni az erdélyi ojtozi szoros belső oldalán álló és eddig a 17., ill. 13. sz-ra keltezett Kézdiszentlélek—Perkő hegyén lévő templom kormeghatározás módosításának a kérdését. E templom szerkesztési elve és a modul nagysága pontosan megegyezik a fehérváriéval. Figyelembe véve, hogy e templomtípust nem mindenki építhette meg, és azt, hogy István király 1003-ban Zoltán nevű nagybátyját helyezte Erdélybe, hogy ott a kereszténységet erősítse, véleményünk szerint a perkői templom a 11. sz. elejére keltezhető legkorábban. A négykaréjos templomtípus természetesen Magyarországon kívül is megtalálható. Az antik időkre visszavezethető épülettípus és térkialakítás egyformán megtalálható keleten (elsősorban Örményországban és Grúziában), Dél-Európában (Görögország és Itália), Nyugat-Európában (Franciaország, Németország) a 4—10. sz. között. Közép-Kelet-Európában (morva, cseh és lengyel területen) a 9—11. sz.-ban tűnik fel. A keleti és a szomszédos országok területén e templomok fejedelmi, ill. királyi központokban találhatók, ugyanúgy mint Magyarországon. Az eredet kérdésében a kutatás mai szintjén még nem lehet egyértelmű állást foglalni. Az viszont valószínűnek látszik, hogy Magyarországról veszi eredetét a közelmúltban feltárt és 1070-ben felszentelt szláv ritusú cseh Sázava-i templom, majd pedig innen a 12. sz.-i, Prága melletti Reporyje négykaréjos temploma.