Folia archeologica 35.

Kubinyi András: Isten bárányát ábrázoló törvénybeidéző pecsét (billog)

FOLIA ARCIIAEOLOGICA XXXV. 1984. BUDAPEST ISTEN BÁRÁNYÁT ÁBRÁZOLÓ TÖRVÉNYBEIDÉZŐ PECSÉT (В I L L О G) К и В I N Y I András Egyik hallgatónőmtől, Ritoók Ágnestől értesültem 1983 tavaszán, hogy Szatmárcsekén nemrég egy Isten bárányát ábrázoló és „Adalbert" király pecsétje feliratú ércpecsét került elő. Ritoók Ágnes személyesen leutazott Szatmárcsekére, de a pecsét tulajdonosa, Marosi Balázs ottani római katolikus lelkész nem mutatta meg, sőt később arról értesítette, hogy a tárgy nem található. Ezek után az egri érsekséghez fordultunk, és Kádár László érsek úr hozzájárulásával Valuch István érseki titkár úr kocsiján elvitt Szatmárcsekére, Valter Ilonával, az OMF osztályvezető helyettesével együtt, április 11-én. Marosi lelkész időközben a pecsétet a nagyecsedi plébánián helyezte el, ahol azt megtekintve megállapíthattuk, hogy egy középkori idézőpecsétről, ún. billogról van szó. A Nemzeti Múzeum Adattárának tett bejelentésem után a múzeum részéről Kolba Judit, Kovalovszki Júlia és Lovag Zsuzsa szálltak ki a helyszínre. Jelentésük alapján a Múzeum megvásárolta a pecsétet, és Fülep Ferenc főigazgató megtisztelő megbízásával engem kért fel a pecsét közlésére. A pecsét tipikus idézőpecsét (billog), éremszerű, füllel ellátott, kör alakú, patinás bronz. Súlya 105,81 g, átmérője füllel 6,8, fül nélkül 5,9 cm. Belső átmérője (felirat nélkül) 4,0 cm. Vastagsága 1,2 cm. Füle és simára csiszolt hátlapja azt bizonyítja, hogy az annak idején Jakubovich Emil által leírt idézőpecsétekhez tartozik, mint ahogy mérete is majdnem teljesen megegyezik az egyetlen ma is meglevő királyi idézőpecséttel, I. Andráséval, igaz, az keskenyebb és ennél fogva könnyebb.

1 A körirata: SIGILLVM ADALBFRTI REGIS; az ábrázolás viszont egy (heraldikai értelemben) jobb felé haladó, fejét balra visszafordító, behajlított mellső jobb lábával ferdén megdőlő hosszú szárú keresztet tartó bárány. A bárány fején félkörben, majd a nyakán tovább valami sörényszerűség látszik, de az sem zárható ki, hogy ezzel a glóriát akarták volna ábrázolni. Érdekes módon a bárány gyapját csak a nyaknál, a hát felső részén és a faroknál jelezték. A körbe komponált bárány melső bal és hátsó jobb lába a feliratot tartalmazó peremen áll, míg hátsó bal lába belelóg a perembe. A hátlap — miként említettük — sima ( 1—2. ábra). Utolsó tulajdonosa, Marosi Balázs szerint néhány éve örökölte nagyapjától, aki a nyírcsaholyi szőlőhegyen földmunka során találta. 1 Jakubovich E., Turul 47(1933) 56—74.