Folia archeologica 31.

H. Kolba Judit: Vésett gótikus talpas keresztjeink

260 H. KOLBA JUDIT Talán közös előkép kereshető a kölni Schnütgen Múzeum talpas keresztjének

4

2 Madonnája és a Nyári kereszt vésett képe között, bár a kölni Máriakép rajza tisztább, leheletszerűbb, a körvonalak vezetése azonban igen hasonlónak látszik. A kereszt magassaga egyébként 17 cm, ami szintén azonos csoporthoz köti a kereszteket. A lombdíszítmények eredetének érdekes magyarázatát veti fel Fritz az alténai XV. század végi keresztnél,

4

3 mert szerinte Jessze törzsének gótikus ábrázolási formája lenne. Erre analógiaként a többi, csak ágat ábrázoló díszítmény is felhozható, melyek nagy részénél az ötvösök már biztosan nem gondoltak az eredeti, eleve feltételezett jelentésre, hiszen már a románkorban is bőven találkozunk növényi indákkal kifejezett díszítéssel. Összefoglalva a párhuzamként megemlíthető kereszteket, úgy tűnik, Közép-Európában kisebb, szinte zárt területen készítették a kereszteknek ezt a csoportját. Méretük, szerkezetük (külön-külön készített, díszített elő — és hátlappal), rendeltetésük (szinte egyáltalán nincs köztük ereklyével ellátott darab) tekintetében egységes kultúrkör emlékei. Ikonográfiailag úgy tűnik, azonos vagy nagyon szűk témákra korlátozódik a keresztek díszítése: az evangalista szimbólumok mindegyiken megtalálhatók, legnagyobb részük vésett munka, elöl középen öntött korpuszok, a hátlapon többnyire ugyancsak vésett (ritkán öntött) Madonna ill. néhány, főleg női szentek képei vagy a Nyári keresztéhez hasonló, szép vésésű gótikus lombdíszítmény láthatók. Az analógiák keresése és a lelőhellyel ill. származási hellyel rendelkező keresztek összevetése egyértelműen felvidéki ötvösműhelyek termékének mutatják ezt a talpas kereszt típust. A Felvidékről származik a kereszt is és maga a Nyári család, így joggal feltételezhetjük, hogy a megrendelést egyik szepességi műhelyben teljesítették. Mesterjegyet ebben az időben még nem kellett használni,

4

4 azt, sajnos, nem is kereshetjük rajta. Poprád környéki, szepességi keresztek feltűnő hasonlósága engedi, hogy valahol itt kell közös műhelyt vagy legalábbis innen kisugárzó mintaképeket keresni, amelyek az egész környék emlékeiben tükröződnek. A német analógiák is a felvidéki mesterek német kapcsolatainak gyakorlati hasznát igazolják. Pontos, teljesen azonos mintaképet, metszetet nem találtunk, sajnos, a magyar gótika korából ilyen nem maradt ránk.

4

5 Nincs kellő alapunk, hogy a Schongauer féle körhöz kapcsoljuk, de annak hatása, szélső kisugárzása feltétlenül megemlítendő. Kisebb ötvösműhelybe talán már csak vázlatosan jutott el a mintakönyv, esetleg német műhelyben látott vagy onnan hazakerült darab szolgáltatta a közvetlen előképet. Sajnos, a beadó sem tudott pontos választ adni arra, melyik templomban használták, a család ismerete szerint, ezt a keresztet. Csak a felvidéki adat volt, 4

2 Köln, Schnütgen Museum. Inv.-Nr. G 133. Schnütgen Museum. (Köln 1977) 78.; Fritz J.M., i.m. 350., 275. kép., Kat. 379. 4

3 Uo. 372., Kat. 10., 297. kép. 4

4 Első adatunk a szepesi szászok 1370 körüli jogkönyvében fordul elő. Bélyeggel ellátott ötvöstárgyunk azonban csak a XVI. sz. közepétől maradt fenn. Ekkor irják újra a szabályokat és hangsúlyozzák, hogy kötelező a mesterjegy használata. Szádeczky L., Az iparfejlődés és a céhek története. (Budapest 1913) 57. „Mynden mesternek saiat es twlaidon Belege legen. . ." Kolozsvár, 1561. 4

5 Az Orsz. Széchényi Könyvtár metszeteit többször végignéztem, de az ötvösök mintájául szolgáló metszetkönyvet eddig nem sikerült találnom.