Folia archeologica 30.

János Eisler: A Magyar Nemzeti Múzeum csontnyergeinek kérdéseihez. II.

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM CSONTNYERGEINEK KÉRDÉSEIHEZ II A második közlemény kiegészítésekkel kapcsolódik a tanulmány első részének kutatástörténeti áttekintéséhez. |. von Schlosser 1899-ben publikált, a velencei Embriachiak művészetét taglaló nagy dolgozatában felveti annak lehetőségét, hogy az egy nyeregcsoportnak tartott 21 csontfaragásos dísznyereg az Embriachiak műhelyeiből, vagy Velence ill. Friauli környékéről származik. A feltevéseivel szemben felhozható érveket a 2. közlemény részletesen tárgyalja — közülük talán legfontosabb az, hogy a nyergeken különféle nyelvű és diaiektusú feliratok vannak, s hogy a Schlosser által jelölt északi-déli - német-olasz - keveredés mai ismereteink szerint az internacionális gótika sokeredőjű stílusának későbbi, heterogén megjelenését képezi, amelv nem feltétlen Észak-Itáliában jött létre. A 2. közlemény a szakirodalomban felmerülő, a nyergek funkciójára nézve és a mesterkérdéssel kapcsolatban kialakított álláspontokhoz további két adalékkal járul. Az első adat a nyeregadományozás és a Sárkányos Társaság többször felmerült, hipotetikus kapcsolatához nyújt újabb, a kapcsolat elvetését eredményező adatot. Hervoja szerb herceg, Zsigmond lányának keresztapja, a Sárkányosok egyik lovagja, kegyvesztetté válván, javak elkobzására és bizonyos klenódiumok visszaszolgáltatására ítéltetik. Az erre vonatkozó oklevélből azonban nem lehet kikövetkeztetni, hogy milyen klenódiumok voltak Hervoja birokában, s hogy Zsigmond bizonyos devisa viselésének jogát, vagy magát a jelvényt adományozta előzően, amit most visszavesz. A szakirodalomból ismert, egy burgundi leltárból vett adatot Schlosser fenti dolgozatából Balogh Jolán továbbította Genthon Istvánnak, aki felvette a nyeregcsoporthoz kapcsolt megoldatlan kérdések és kiértékelésre váró adatok közé (AHA 17. 1970). A forrás a következőket tudósítja: Jehan Rapin királyi nyergesnek 1412-ben kifizettek 28 arany 8 párizsi sous összeget két díszített, ábrázolásokkal elborított nyeregért, erszényért, kengyelért és kengyelszíjért. A burgundi hercegek leltárkönyvéből vett adat a jelen tanulmány írója szerint a következőkben értékelhető ki arra nézve, vajon magyar mester munkájáról, vagyis magyar nyeregről beszél-e a forrás. A pontos fordítás nyomán megállapítható, hogy a szöveghely csak nyeregről és nem magyar nyeregről beszél: a szöveg 1 magyar erszényt említ. A fordítás ellenőrzésére a korszakból vett nyergekre vonatkozó összegek összegyűjtése és kikövetkeztetése alapján az is megállapítható, hogy akár magyar, akár francia (burgundi) volt a két említett nyereg, ezek ára nem különbözött lényegesen az ez évtizedekben érvényben levő nyeregáraktól: ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy nem volt eltérő, díszesebb tehát drágább mint a hazai készítésűek.