Folia archeologica 29.

T. Dobosi Viola: A pattintott kőeszközök nyersanyagáról

18 T. DOBOSI VIOLA 3. Riolit a hialitos változat Árkán, a sávos-felzites riolit (mi meghatározásunk szerint üveges kvarcporfir) Kistokajból, az Avasról, Sajóbábonyból, EgerKőporosról és Mályiból került elő. Vulkáni tevékenységgel nincs kapcsolatban: kovás kötőanyagú kvarc homokkő (Demjén-Pünkösdtetőről) folyóvízi kvarckavics az Avasról végül mezozoos mészkő Andornaktályáról. ÖSSZEFOGLALÁS A pattintott kőeszközök nyersanyagát biztonsággal és pontosan határozhatjuk meg, ha a nyersanyag obszidián, kvarc, hidrokvarcit, ritkábban mezozoos mészkő, kovásodott fa, homokkő, opálosodott vulkáni tufaféleségek, vagy az olyan extrém, egyedi kovafajta, mint a lengyelországi, swieciechówi szarukő. Ezek könnyen felismerhetők, jellegzetesek, kedvelt nyersanyagok. Tovább kell finomítani a meghatározó módszereket a ladini kvarcporfir felzites-sávos riolit ellentmondás feloldására. Ennek nemcsak az egy lelőhelyen használt nyersanyagok pontos meghatározásában van jelentősége. Az üveges kvarcporfirnak jól körülhatárolható, zárt előfordulási helye ismeretes, míg a riolit, mint neovulkáni tevékenység eredménye, már jóval nagyobb területen állhatott rendelkezésre. Néhány esetben úgy tűnik, hogy míg a klasszikus Szeleta-nyers anyag sötétszürke (Kadic Ottokár nyomán sokáig hamuszürke kalcedonnak határozták meg), homogén, csak ritkán és vékony sávokban vannak benne világos beágyazódások, addig a fiatalabb, középső kőkori lelőhelyek nyersanyagában éppen ezek a sárgás, világos, fénytelen alkotóelemek dominálnak, s a szürke kvarcerek jóval vékonyabbak. De ez a különbség sem általánosítható. Keresnünk kell egy módszert, ami a röntgen-diffrakciós vizsgálatnál egyszerűbben, könnyen és nagyszabású technikai felszerelés nélkül is megbízhatóan elkülöníti a két nyersanyagfajtát. Óvatossággal kell eljárnunk a különböző kovaféleségek meghatározásánál. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy az eddigi /"^«'.^-gyakorlattal szemben (a kőzettanos szakemberek számára ez eddig is nyilvánvaló volt) a nyersanyag színe nem elegendő annak eldöntésére, hogy a minta tartalmaz-e radilariát vagy sem. A szarukő és a radiolarit egyaránt szerves eredetű kovakőzet, tehát nem tévedünk nagyot, ha összecseréljük a két elnevezést. De míg a szarukő mindig szürke, addig a radiolarit korántsem mindig májvörös, hanem a szürke különböző árnyalatai és sárga is előfordul közötte. így, ha a radiolaritot, mint elnevezést továbbra is alkalmazni akarjuk, akkor a színtől függetlenül csak akkor használjuk, ha a nyersanyagmintában valóban van radiolaria, s ezt a vékonycsiszolatban mikroszkóppal kimutatták. Egyébként maradjunk meg a kevésbé hangzatos, de pontos kova meghatározásnál. Amennyiben a leletkörülmények, eszközkészítő technika, stb. fontos és új információkkal kecsegtetik az ásatót, továbbra is támaszkodhat a kőzettani szakemberek eredményeire.