Folia archeologica 27.

SZ. Garam Éva: Adatok a középavar kor és az avar fejedelmi sírok régészeti és történeti kérdéseihez

130 Sz. GARAM ÉVA A férfiak általában vascsatos övvel zárt kaftánt hordtak. A nők ebben a közösségben nem ismerték a boglárral zárt felsőruhát. Gyakori a sok rendellenes temetés (zsugorítás, átlós fektetés), és a halottak étel-itallal való ellátása. A temetőrész leletanyaga jól keltezhető. A préselt aranyveretek, szablya, arany éremutánzatok ezt a közösséget a VII. század utolsó harmadában feltűnő Tótipuszta (Mezőszilas)-Igar-Dunapentele (Dunaújváros) körhöz kötik. A bal szárnyon temetkezett közösség életformája más volt. A férfiak csaknem fegyvertelenek. (A temető 14 íjas sírja közül 3 ezen a területen került elő, de két sírba az íjat eltörve tették.) A férfiak és a nők száma csaknem azonos. Jóval több a szolgák száma, mint a jobboldali csoportban. Az övet díszítő veretek bronzból készültek, öntöttek. Eltérő az övek szerkezete is, az öveken gyakori a lyukvédő és az övforgó. A nők ovális alakú bronz fülbevalókat viseltek, hasáb alakú üveggyöngy csüngővel. Divatékszerük a nagyméretű dinnyemag-gyöngyből álló gyöngysor. A vereteket általában inda díszíti, a griff alakos ritka. Eérfiaknál kevés a vascsatos övvel zárt öltözet, a nőknél viszont feltűnik a karéjos boglárral zárt palástszerű felsőruha. A sírokban gyakori a kettőstemetkezés. A balottakat gyakran szorosan összekötve vagy vászonba, bőrbe csavarva temették el. A sírok nagy része bolygatott, sok a koponyánál bolygatott vagy hiányzó koponyás sír. A temetőrész leletanyaga, a jellegzetes öntött övveretek, karéjos boglárok, hasábgyöngy-csüngős fülbevalók és nagyméretű dinnyemag-gyöngyök ezt a közösséget későavar korinak határozza meg. * A kora-, közép- és későavar kor periodizációjáról, a három lovasnomád hullám egymásutániságáról vagy mellettiségéről eddig több eltérő vélemény született. Nem kívánom a sok, néha képtelennek tűnő ötletet ismertetni, csupán a jelenleg általánosan elfogadott és szerintem kellően megalapozott állásponthoz kívánom hozzáfűzni a kiskörei temető feldolgozásakor szerzett észrevételeimet. Az általános vélemény szerint 568 és 800 között keletről három nagyobb lovasnomád néphullám érkezett a Kárpát-medencébe. Ezek közül hiteles történeti forrás ugyan csak az elsőről szól, a régészeti leletanyagban és a temetkezési szokásokban tapasztalható változások azonban mind a hármat tögzítik. A kiskörei temető jobb és bal szárnya közti lényeges különbségek meggyőzően bizonyítják, hogy a temetőben két különböző népcsoport temetkezett. A további kérdés már csak az, vajon egyidőben folyt-e a temetkezés, vagy egymás után? A leletanyag erre a kérdésre is egyértelmű választ ad. A temetkezési szokásokban a két csoport között átmenetet, fedést nem találunk, mindkét csoport tagjai mereven őrizték ősi szokásaikat. A középavar kori időszaknak több tárgya azonban (eltört fegyverek, fülbevalók, gyöngyök, stb.) megtalálható a későavar kori részen eltemetettek sírjaiban. Odakerülésük kétféleképpen történhetett, vagy mint a meghódítottaktól szerzett zsákmány, vagy mint viselőikkel együtt eltemetett tárgy. Mivel a tárgyak zöme női sírból került elő, az utóbbi feltevés látszik valószínűnek. Ha tehát a két csoport között az átmenet csak egyoldalú (ez esetben a temetőben jobbról balfelé, a lemezes csoporttól az öntött felé haladva), úgy az utóbbi résznek, jelen esetben az öntött vereteseknek kell fiatalabbaknak lenniük. Ez a megállapítás csak alátámasztja azokat a tényeket, melyeket más avar kori temetők egymásra temetett sírjai szolgáltatnak.