Folia archeologica 26.
Mesterházy Károly: Honfoglalás kori kerámiánk keleti kapcsolatai
HONFOGLALÁS KORI KERÁMIA 115 tovói kultúra elterjedési területére a horezmi kálizokkal kerülhetett, a VIII. század elején. Ez azt jelenti, hogy kb. 50—60 évig készültek a bordázott nyakú edények a Kazár Kaganátuson belül. Ennyi idő ugyan elegendő lehet egy kerámiatipus átvételéhez, nagyobb körzetben való elterjedése azonban mégsem valószínű, mivel a napi használatban levő agyagedények ritkán kerültek kereskedelmi forgalomba. Ily módon a dél-oroszországi IX. századi kerámiatípusok felgyűjtése esetén a kabarok korábbi és a magyarokhoz való csatlakozás utáni szálláshelye egyértelműen lokalizálható lenne. Ez természetesen azt is jelenti, hogy pontosan meg lehetne határozni Levédia helyét. Honfoglalás kori fémművességünk eredetét vizsgálva Bartha Antal arra a következtetésre jutott, hogy fémművészetünk formanyelve a szaltovói és kaukázusi műhelyek gyakorlatától eltérő. 0 0 Honfoglalóink legritkább edénytípusának, a vízszintes bordákkal tagolt hengeres nyakú edényeknek elterjedése is a kaganátus területére vezet gyaníthatólag, egyúttal azonban felvillantja a továbbnyomozás lehetőségét is. Eredetüket az iráni kultúrájú Horezmben kereshetjük. A kép teljessége érdekében idézzük László Gyula majd 10 évvel ezelőtti sorait: „Kovács István, Kolozsvárott élt kiváló régészünk, ismerte fel azt, hogy a honfoglalás kori palmetták húsos levelű, víztároló növények, olyanok, amelyek a homokos steppén élnek. Innen kerülhettek művészetükbe is. Ez a megjegyzés jól kapcsolható azokkal a feltevésekkel, hogy a palmettás, iráni = perzsa jellegű művészetünk mestereit a kabarok közt kell keresnünk, akik a mohamedán Horezmből hozták magukkal művészetüket." 0 7 Talán azt a településföldrajzi jelenséget sem kell véletlennek tartani, hogy klasszikus honfoglalás kori leleteink éppen a Duna—Tisza közének, a Felső-Tiszavidékének és a Nyírség 0 8 homokos és mezőségi talajsávokkal tagolt földjén jelentkeznek zárt települési egységet alkotva. Csak az a nép telepedhetett előszeretettel ilyen vidékre, amely korábban is hasonló területen élt. A bordázott nyakú edények vizsgálatával kapcsolatos következtetéseink csupán egy láncszemét alkotják a IX—X. századi magyarság történetéről ez ideig kialakított gondolatsornak. Korántsem állítjuk, hogy most már kétségtelen bizonyítékaink vannak a kabarság eredetére vonatkozóan, hiszen a régészeti következtetéseket egyetlen kerámiatípus elterjedése alapján vontuk le. Munkánk legnagyobb hiányosságát abban látjuk, hogy nem sikerült dél-oroszországi párhuzamokat találnunk, pedig ez rendkívül fontos lenne mind a régészeti, mind a történeti kérdések megválaszolásában. A különböző jellegű adatokból azonban történeti események sorozata látszik kibontakozni. A kabarok Horezmtől Magyarországig tartó vándorútját egyelőre valószínű feltevésnek tartjuk, melyet még számos adattal kell igazolni. Úgy hisszük azonban, hogy a kérdés felvetésével és a kérdésre vonatkozó adatok összegyűjtésével a honfoglaló magyarság anyagi kultúrájának szaltovói és iráni kapcsolatait újabb területen sikerült körvonalazni. 0 9 « 6 Bartha A., i. m. 145. 6 7 László Gy., Hunor és Magyar ... 128—129.; Kovács L, Közi. 2(1942) 111.; „A tarsolylemezek növénymotívuma valahogyan a párában dús levegőn nőtt honfoglalás kori növénymotívumot általában jellemző növényvilág és a fentebb említett minuszinszki növényvilág közti területre kívánkozik..." 6 8 Németh P., Sz-SzSz 8(1973):4.67—69. 6 9 E helyen is megköszönöm J. Pastor szíves segítségét, hogy rendelkezésemre bocsátotta a bodrogszerdahelyi és bélyi edény fényképét. 8*
