Folia archeologica 24.
Dienes István: Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről
HONFOGLALÁS KORI TARSOLY 211 áttört, sallang befűzésére alkalmas példány követett. Arányaikból ítélve bizonyos, hogy ez az együttes is csonka, annál is inkább, mert a farhámot is ilyen vereteknek kellett díszíteniük. A farkasréti lószerszám azonban a szakonyinál még díszesebb volt, hiszen a szügyelős talán a farhám szíjazatára is csörgős csüngőket (6. ábra 19-25) szereltek. Ezeket talán hiánytalanul be is szolgáltatták, hiszen számuk szokatlanul magas és éppen hét, ami őseinknél varázsos szám volt. Támogatni látszik ezt, hogy Gyomorén is talán épp hét levélalakú csüngő díszítette a ló szerszámzatát, 9 2 valamint Gégényben, feltehetően pogány szentély helyén fölbukkant, samanisztikus karcolatú ezüstcsészében is hét lószerszámveretet találtak, három levélalakú csüngő kíséretében. 9 3 Annál is inkább gondolhatunk arra, hogy e csörgőknek babonás száma lehetett, mivel szerepük sem pusztán díszítő: csörgésükkel a gonosz szellemeket, rontó erőket kellett elriasztaniuk a lovas útjából. Nem véletlen, hogy ilyen csörgőket csak a legrangosabbak sírjában találunk, a régi, ismeretlen lelőhelyű példányon 9 4 kívül egy ilyen bukkant fel a Kolozsvár Zápolya utcai temető kirabolt előkelő sírjából, 9 5 legutóbb pedig négy ilyen csörgőt leltek a zempléni vár közelében feltárt, gazdag anyagot rejtő sírban. 9" A csörgős csüngők kapcsolatait, elterjedését László Gyula már elemezte, s rámutatott a levélalakú csüngőkkel való kapcsolatára is. 9 7 A leletek szaporodásával úgy látszik, hogy a levélalakú lemezes csüngők csak női sírokból kerülnek elő a rozettás lószerszámok kísérő mellékleteként, 9 8 a férfiak lószerszámán helyüket tömörebb, öntött, hasonló alakú szügyelődíszek (pl. Kiev, 9 9 Bodrogszerdahely' 0 0 stb.), vagy csörgős csüngők foglalják el. A csörgős veretek különböző változatai, az egyszerű levélalakúak éppúgy, mint a díszes leveles-palmettás stílusban mintázottak, a honfoglaló magyarok ötvösművességének sajátos jegyeit viselik, s épp ezért bizonyos, hogy hosszú ideje ismert és meghonosodott tárgy volt körükben. A hasonló szerepű, de eltérő megformálású és mintázatú, belső-ázsiai darabokkal 10 1 aligha hozhatók közvetlen kapcsolatba. A farkasréti lószerszám veretei is erősen kopottak, a csörgős csüngők csörgőházának domborulatai behorpadtak, az ép példánynál pedig, a dörzsölődésnek leginkább kitett domború részen a hang erősítésére szolgáló lyukakat összekötő vékony vonalak csaknem teljesen lekoptak. Mindez hosszú használatról tanúskodik, akárcsak az öv, vagy a tarsoly megkopott veretei. 9 2 börzsönyi A., Arch.Ért. 32 (1912) 217, a csüngök feltételezhető megoszlásáról a lószerszámon 219. - Meg kell jegyeznünk, hogy Szőke B. a leletben egy további töredéket is csüngőnek vél: Arch.Ért. 81 (1954) 128-129. 9 3 Dienes I., A kisvárdai vár története. Szerk. Éri I. (Kisvárda 1961) 183-184. 9 4 László Gy., A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. VII. t. 5. 9 5 Uo. I. t. 2. 9 e Bitdinskv-Krilka, V., Staromadarsky nácelnícky hrob zo Zemplína. ArRoz 17 (1965) 324, 333. és 329., 100. kép 16. 9 7 László Gy., A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. 26 -. 9 8 Pl. újabban Szakonyban: 1. Dienes I., A honfoglalás kora. 12., 11. kép. (a képaláírást a kötetben fölcserélték a fölötte levő 10. képpel). 9 9 Karger, M. К., Drevnij Kiev. I. (MoszkvaLeningrad 1958) XIV. t. 10 0 László Gy., A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. 24., 2. kép 6. 10 1 A László Gy. által közölt (uo. 27., 3. kép 1.) szibériai példányhoz hasonlót mutat be Kizlaszov, L. R., Novaja datirovka pamjatnikov jeniszejszkoj piszmennoszti. SzA 1960:3. 103., 6. kép 8.
