Folia archeologica 24.
Török Gyula: VII. századi sírok Kerepesről
130 TÖRÖK GYULA 1969-ben Juhász Irén rövid hírt adott hat fülkesírról, amelyek Orosházán, két későavar temető területén elszórtan kerültek elő: 5 1 Orosháza-Bonum téglagyár területén öt fülkesír, Orosháza-Béke Tsz. homokbányájában egy fülkesír volt. Kísérő leletanyagként lemezes övvereteket, félkörívesen végződő, sima szíjvéget említ. A szűkszavú tájékoztatás alapján nem dönthető el, hogy a későavar temető megnyitásakor a fülkesírok nem lehettek-e már ott, s az övveretek a legkorábbi vagy a középavar lemezes veretekhez tartoznak-e, azaz a 632. év előtti temetkezésről vagy a kerepesi lemezes övveretú férfisírunkkal és két padmalyosunkkal egyidősről van-e szó ? A fülkesíros temetkezés kérdésében, amely a padmalyos változat szempontjából is döntő jelentőségű, két ellentétes álláspont alakult ki: Csallány Dezső Mongólia, Harmatta János az Alsó-Volga vidéke mellett tört lándzsát. A kérdés további megvilágításához vizsgáljuk meg I. V. Szinicin, 5 2 továbbá K. F. Szmirnov 5 3 Alsó-Volga vidéki ásatásairól 1959-ben megjelent tanulmányokat. Szinicin (i. m. 27. ábra 3) a 35. kurgán 13. sírjának vázrajzát és függőleges metszetrajzát mutatja be, és ez olyan, mintha a kerepesi J. sír rajzát látnánk. Ugyanott (33. ábra 2) a 2. kurgán 3. szarmata sírjának padmalyos rajzát láthatjuk. A 35. ábra 3. képén a 3. kurgán első, a 4. képen pedig a 4. kurgán első szarmata sírját mutatja be (lelőhely: Berezsnovka). A 43. ábra 3. képén a berezsnovkai 5. kurgán 3. és 4. padmalyos sírjának rajzát láthatjuk. Az 50. ábrán fülkés és padmalyos, vegyesen előfordult szarmata temetkezés sírrajzát vizsgálhatjuk (a feltárás helye Kalmükovo). Különösen sok fülkés és még jónéhány padmalyos sír rajzára hívhatnánk fel a figyelmet, de már ennyi is elegendő a mondanivalóhoz. Rendkívül fontos számunkra, hogy a 34. ábra 1. képén a magyarországi koraavar leletekhez hasonló tárgyakat ismerhetünk meg Berezsnovkáról. 5 4 I. V. Szinicin tanulmánya összegezésében azt mondja, hogy az ilyen típusú sírok bizonyítják, hogy a IV. századi hun mozgalom eseményei után egyes szarmata törzsek az Alsó-Volga vidékén az V-VII. századig is továbbéltek. 3 5 I. V. Szinicin cikkéből jelentős tanulságokat vonhatunk le: 1. szarmata származású törzsek a IV. század előtt is éltek már azon a vidéken, hasonló temetkezési szokással, amelyet a hunok inváziója sem semmisített meg, csak kiragadta közülük a szarmata származású alánok egy részét; 2. a szarmaták egy csoportja az avarok átvonulási idején is, 558 körül kiszakadhatott onnan, csatlakozva az avarokhoz; 3. ez a csoport nevezhette magát - vagy mások nevezhették őket -kutrigur, kuturgur és ehhez hasonló hangzású névvel. Ezek a mi korai avar fülkesírosaink; 4. a VII. században törés mutatkozik a fenti kurgánokba történt temetkezés tekintetében (pl. részleges elvándorlás), és ezért I. V. Szinicin a szarmata temetkezések korát csak a VII. századig viszi; 5 1 Juhász I., MFMÉ 1969/2. 148-149. 5 2 Szinicin, I. V., Arheologicseszkie iszszledovanija Zavolzsszkogo otrjada 1951-1953 gg. MIA 60. (iMoszkva 1959) 39-205. 5 3 Szmirnov, K. F., Kurganü u szel Ilovatka i politotdelszkoe Sztalingradszkoj oblaszti. MIA 60. (Moszkva 1959) 206-322. Az orosz fordításokért Fodor Istvánnak tartozom köszönettel. 5 4 Szinicin, I. V., i. m. 109. 5 5 Uo. 203.
