Folia archeologica 24.
Török Gyula: VII. századi sírok Kerepesről
KEREPES 131 5. az Alsó-Volga vidék egyes temetőiben mutatkozó törés elvileg egybeeshet egy olyan népmozgalommal, amelyik nyugat felé mozdította ki a szóban forgó nép egy részét; 6. ez a néptöredék Magyarországon (pl. Kerepesen!) megjelenhet padmalyos (Makkoserdőn 5 6 és Orosházán esetleg újból fülkesíros) temetkezési szokás hagyományával, de kétségtelenül már a VII. századra jellemző leletanyag kíséretében. K. F. Szmirnov ugyancsak az Alsó-Volga vidék sztálingrádi körzetéből, Ilovatkáról ismertet hasonló temetkezéseket. Tanulmányában (i. m. 7. ábra) a 3. kurgánból előkerült fémtárgyakat mutat be, amelyek azt bizonyítják, hogy a mi avar korunknak megfelelő viseletű néptöredékek találhatók ott. 5 7 Az 5. ábra 6. rajza jellegzetes padmalyos sírról tanúskodik. A feltárások eredményeként K. F. Szmirnov is azt állapítja meg, hogy az Uovatkán temetkezők a szarmaták leszármazói, de értékesen bővíti számunkra I. V. Szinicin munkájából levont következtetéseket: ugyanis a származáson kívül rámutat, hogy azok a hun-alán hatás megőrzése mellett bizonyos mongolid vonásokat is tükröznek. 5 8 Kerepesi temetőnkre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy nem kell minden sírnak feltétlenül padmalyosnak vagy fülkésnek lennie és indiai származású tiszta elemet takarnia. Az ide érkező középavar kori csoport felnőtt tagjai hagyományos temetést adtak korán elhalt gyermekeiknek, de őket már az avar lakosság többségének megfelelő temetkezési szokás szerint egyszerűen is temethették. Összefoglalva megállapíthatjuk: egy avar kori kis temető kavicsbányászással elpusztított nagyobb része szélén nyolc sírt még egészében megmenthettünk. Az ide temetettek annak idején olyan közösséghez tartoztak, amelynek első, gazdagabb temetkezései a bemutatottnál régebbiek, azaz ide érkezésük és szereplésük megelőzte a temető szélére temetettekét. A nyolc sírból előkerült régészeti anyag összefüggéseit ezért elsősorban annak az időszakasznak az anyagával kapcsolatban kell vizsgálni, amelyet a nyolc sír lezárt és csak másodsorban továbbélő hatásában. A legkorábbi avar anyagtól lényegesen különbözik, de sok tekintetben kapcsolódik is ahhoz, azaz közvetlenül követi azt. Elkülönül a legkorábbiaktól a sírirányítással, a sírok kifosztatlanságával, a padmalyos (nem fülkesíros) temetkezés előfordulásával, a leletanyag egyszerűbbségével, formaváltozatokkal, a tüszőöv viseletével, a mellékszíjak kis számával, az övvereteken ékkőrekesz alkalmazásával, a kopjavas helyett szekerce használatával, az orsókarika mellett a kettős csonkakúp alakú orsógomb előfordulásával, a faragott csont díszítő motívumaival. A legkorábbi avar anyaghoz kapcsolja a vasak kitűnő minősége és megmunkálása, a gömbcsüngős fülbevaló-forma, a faragással díszített lapos csont tok (MórAkasztódomb), 5 9 a pecsétlő használata és a lyukvédő övveretek hiánya; kapcsolódik a halimbai 6. és 341. sírok széles övein keresztül az alsó kifosztott réteghez. Huszár L., Acta Arch. Hung. 5(1954) 95. 5 7 Szmirnov, К. F., i. m. 221. 5 8 Uo. 321-322. 5 9 Mindkettő nőnél, azonos helyen volt; egyező a szélességük s valószínűleg a hosszúságuk is, csak a móri csontlap indalevél díszítésű. Török Gy., Arch. Ért. 81(1954) 56., 22. sír. 9*
