Folia archeologica 23.

H. Kolba Judit: Huszár Péter ötvösmester

HUSZÁR PÉTER ÖTVÖSMESTER H. Kolba Judit 1969 nyarán az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat értesítésére megtekintettük az előző évi nagy felvásárlás folyamán összegyűlt antik ezüsttárgyakat. Számos értékes, XVIII-XIX. századi remekmű mellett néhány XVII. századi darabot is mutattak, melyekből hat poharat és egy ékszertálkát választottunk megvételre. Az újonnan vásárolt ötvösművek mesterét csak néhány tárgyon sikerült meghatározni. Az egyik címeres pohár jegye Kőszeghy Elemér ötvöskönyvében

1 sem szerepel. Később a pohár címerét az 1884-es kiállítás katalógusában

2 megtaláltuk, sajnos, csak a rajzos táblák között, „Címerek különböző ötvösművekről" címszó alatt. A szövegben közölt poharak egyikével sem lehet azonosítani. Tovább keresve, ugyanebben a kötetben találtuk meg először a fenti poháron beütött ötvösjegyet (1. ábra) : kétoldalt és felül benyomott címerpajzsban, középen nyíllal átütött, nyomtatott H betű formájában (a mester megnevezése nélkül). A 82. sz. talpas pohár leírása és részletrajzai mellett a mesterjegy pontos rajzát ismertük fel.

3 További nyomozásaink során az Iparművészeti Múzeumban őrzött, Kőszeghy Elemér által az ötvöskönyv kiadása után gyűjtött kéziratos anyagban bukkantunk rá ismét a mesterjegyre, amelyet Kőszeghy Huszár Péter kolozsvári ötvösmester személyéhez kötött (1638-tól 1685-ig vannak adatai). Jegyzeteiben említi, hogy ez a jegy szerepel \a) ,,165 6" évszámos egybejáró poháron a Radvánszky-gyűjteményből (ez azonos az újonnan vásárolt poharunkkal), b) Báthori Zsófia kis kupáján (szintén a Nemzeti Múzeum gyűjteményében van) és c) egy XVII. századi kupán, amely anyaggyűjtése idején a kolozsvári református egyházé volt. Az 1884-es katalógusban közölt poharat nem ismerte. Kőszeghy az ötvösjegyek bővített kiadásába vette volna be Huszár Pétert, de erre, sajnos, nem kerülhetett sor.

4 - így pillanatnyilag négy ötvösművet tudunk Huszár Péter nevéhez kötni, ebből kettő a Nemzeti Múzeumban van, kettő holléte pedig ismeretlen. Az újonnan vett pohár

5 (2. ábra) aranyozott ezüst, cápázott díszítésű. A XVII. században szokásos méretnél kissé vastagabb, felhúzott köpenye a szájperem felé fokozatosan bővül, felül hirtelen kihajlik. A szájperem alatt 17 mm-es aranyozott sáv húzódik, melyet alul két vízszintes, kissé egyenetlen vésett vonal zár le. Ez alatt következik a poncolással készült ún. cápás díszítés, mely a címer és az alsó 4 mm-es aranyozott sáv kivételével a teljes köpenyt befedi. A cápázás tompa hegyű 1 Kőszeghy E., Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. (Bp. 1936) 2 A magyar történeti ötvösműkiállítás lajstroma. Összeáll.: S^alay I. (Bp. 1884) XXVIII. t. 3. sor, középső kép. 3 Uo. 32-33., 82. sz. IV. terem, II. szekrény. 4 Kőszeghy az új átszámozást is elkészítette, s így a leendő kiadásban az 1435-ös számot kapta volna Huszár Péter. 5 A vételi javaslat aktaszáma: 863-01-48/1969. KKO.; Ltsz.: 69.9.C.; M: 10,8, szájátm.: 7,3, talpátm.: 5,8 cm, súlya: 139 g.