Folia archeologica 22.

Tóth István: Adatok a pannóniai keleti kultuszok történetéhez

TÓTH ISTVÁN etnikai meghatározásra nem alkalmas. Ennek alapján az oltár állítóját legvalószínűbben korai észak-itáliai libertus család leszármazottjának tekinthetjük,

3

5 aki feltehetőleg Nyugat-Pannóniából települt át a limes mellé. A belső-pannóniai lakosság egyes elemeinek ilyen áttelepülésére a III. sz. elején számos adat utal,

:!(i s Brigetio, Solva ill. Aquincum feliratos emlékein több alkalommal találjuk nyomát.

3

7 Pecttliaris esetében is valószínűleg a limes-vidék és belső-Pannónia gazdasági életének a Severusok korában, az utóbbi javára történt egyensúly eltolódása indokolja az áttelepülést: a katonaságnak nyújtott kedvezmények révén jobb gazdasági helyzetbe került limes-menti települések jobb életkörülményeket, kedvezőbb gazdasági feltételeket tudtak biztosítani, mint a tisztán polgári lakosságú belső városok.

3

8 Ebben az időszakban Mithras tisztelete egész Pannóniában, de különösen a limes mentén, a vallásos élet egyik legerőteljesebb elemének mutatkozik.

39 Aquincumban legalább négy szentély egyidejű fennállásáról van tudomásunk,

40 s a territóriumon is ekkor épültek a Mithraeumok.

4

1 A brigetioi emlékanyag mennyisége és topográfiai eloszlása is arra utal, hogy a tábor mellett feltárt szentély nem az egyetlen Mithraeuma volt a városnak.

4

2 A kultusz hívei között a lakosság valamennyi társadalmi és etnikai csoportja kimutatható, s a vezető szerepet a katonaság és a municipiális arisztokrácia tagjai mellett a javarészt orientális származású libertus elem játszotta.

4

3 Ez a réteg gazdasági és társadalmi téren egyaránt haszonélvezője volt a tartomány Severus-kori felvirágzásának, s számukra aMithras-kultusz erőteljes triumfális vonásai minden bizonnyal saját felemelkedésük vallási kivetítését jelentették elsősorban. Befejezésül röviden utalni kívánunk, általános értelemben is, a keleti kultuszok pannóniai történetének arra a szakaszára, amelyre a most közölt feliratok újabb fényt vetnek. A III. század első felében Aquincumban és Brigetióban, valamint a hozzájuk tartozó vidéki területeken a keleti kultuszok virágzása mutatkozik a vallásos élet egyik leglényegesebb összetevőjének. A jelenség hátterében egyaránt kimutatható a keleti eredetű lakosság-elemek nagyobb csoportokban való jelenléte,

4

4 a kor ellentmondásos gazdasági és társadalmi helyzete,

4

3 és az orientális kultuszok által 3

5 Vö. Barkóczi L., Acta Arch. Hung. 1964. 293. 3

6 Uo. 293 skk.; Újabban: Ballal^., AnTan 1965. i. h. 3

7 Barkóczi L., Acta Arch. Hung. 1964. 271 skk. (Brigetio és Solva), 275 skk. (Aquincum); Összefoglalóan: Ua., in : Pannónia története. 99 sk. 3

8 Uo. 90 sk.; Bal/a L., AnTan 1965. i. h. további részletes irodalommal. 3

9 Nagy T., Bp. Tört. I/2. 433.; Alföldy G., Acta Arch. Hung. 13(1961) 119. 4

0 Ezek a következők: 1. ún. II. Mithraeum (donatora M. Ant. Victorians): CIMRM II 1750-1757.; 2. ún. III. Mithraeum (C. lui. Victorinns szabadosai): CIMRM II 1758-1763.; 3. ún. IV. Mithraeum (Sympborns): CIMRM II 1767-1772.; 4. ún. V. Mithraeum (Szentendrei út 150 k.): CIMRM II 1773. ""CIMRM II 1740: Alcsút; 1741: Nagykovácsi; 1804: Békásmegyer; 1791: Budaörs; 1800-1802: Zsámbék ; 1805: Bcsnyő; 1806-1808: Campona, vö. hozzá: Paulovics /., Nagytétényi kutatások. RF I: 3. (Bp. 1957) 37 skk.; 1809-1817: Sárkcszi; 1818: Fejér megye. Összefoglalóan: Nagy T., Bp. Tört. I/2. 434.; Ua., BpR 15(1950) 47 skk. 4

2 A brigetioi emlékanyagból mindössze a CIMRM II 1724-1727. származik aMithracumból, a többi szórványlelet. Az oltárokat állító polgári dedikálok arra engednek következtetni, h ogy a polgárvárosban is kellett állnia egy Mithras-szentélynek. 1

3 Vö. Alföldy G., Acta Arch. Hung. 1961. 113. 4

4 Barkóczi U., Acta Arch. Hung. 1964. 271 skk., 289 skk. 4

5 Balla L., Acta Classica Debrecen 2(1966) 89-99.