Folia archeologica 21.

Cennerné Wilhelmb Gizella: Zrínyi Péter arcképei

ZRÍNYI PÉTER ARCKÉPEI A feudális Magyarország egyik legtekintélyesebb és leggazdagabb családjából származott. A török elleni harcokból bátyjával, Miklóssal, kinek a báni méltóságban is utódja lett, derekasan kivette részét. Élete első négy és fél évtizedében, ha voltak is összeütközései a bécsi udvarral a török elleni portyái miatt, ez legfeljebb csak hátráltatta, de nem gátolta kibontakozó pályáján. Utolsó öt esztendejét a vasvári béke teremtette állapotokon, de ezen túlmenően, sőt sokszor ez előtt az egyéni sérelmeken felháborodott főurak összeesküvésének szervezése tölti ki. A kellő tömegbázist nélkülöző, s már kezdeti stádiumában a résztvevőktől, így Zrínyi által is elárult mozgalom gyászosan végződött. Az összeesküvés korábban köztiszteletnek örvendő és országos méltóságokat viselő vezetői vérpadon végezték életüket. Ez lett Zrínyi sorsa is, mely emlékezetét még évszázadok múltán is elhomályosította. Hiszen a végső nyughelyét jelölő kőlapra tetteit kárhoztató császárhű intelmeket vésetett a bécsi udvar.

1 Zrínyi Péter arcképeinek keletkezéstörténetében életének két mozzanata játszik szerepet: együttműködése bátyjával, Miklóssal a török ellenes küzdelmekben, és az összeesküvés egyik vezetőjeként elszenvedett büntetés. Kevés olyan portréja maradt ránk, mely egyéni sorsának e két tényezőtől független állomását örökítené meg. Az ilyenforma emlékek felkutatásánál pedig különös nehézséget jelent, hogy meghatározott alkalomra készült olajfestésű képmása alig maradt korunkra. A birtokait felprédáló császári katonák mindent tönkretettek, a rokonok és ismerősök pedig az események hallatára eltávolították galériáikból a rebellisek reprezentatív képmásait. Hiszen bátyja, Miklós alakja is csak a szigetvári hős dédapa portréjaként élhetett tovább a XVIII. században.

2 Azok a darabok, melyek esetleg a Rákóczi birtokokon, leányánál vészelték át a nehéz időket, feltehetőleg a szatmári békét követő éveknek eshettek áldozatul. A néhány reánk maradt, nagyrészt a múlt század második felében magángyűjteménybe került festmény provenienciája teljesen tisztázatlan. Akadnak közöttük olyan képmások is, melyek karaktere és művészi színvonala családi ősgaléria darabjaira utal, de feltevésünket nem tudjuk szűkebb körre konkretizálni. Zrínyi Péter Bécsből sugalmazott „damnatio memoriae"-je még a múlt század második felében is hallgatólagosan tovább élt hivatalos körökben. Ezzel magyarázhatjuk, hogy a millenáris kiállításon szó sem esett török ellenes küzdelmeiről, s a történeti ábrázolásokat és emlékeket oly előszeretettel gyűjtő korszak nem kísérelte meg módszeres összeírásukat. A XX. század elején horvát részről meginduló 1 Panier Gy., Wesselényi Ferenc nádor és társainak összeesküvése. II. (Bp. 1876) 350. A sírlapról 1835-ben Lütgendorf Ferdinánd Magyarországon dolgozó német grafikus készített aquatinta-rézkarcot. MTKcs 7314. 2 Centiemé Wilbelmb G., FÂ 16 (1964) 200. 12 Folia Archaeologica 1970